Ócsa és környéke.
Augusztusi hosszú hétvége. Ki kellene mozdulni, de nincs kedvünk a tömeghez, és meleg is van nagyon. Olyan kirándulást kerestünk, ahol víz is, erdő is van, és az egy négyzetkilométerre jutó emberek száma közelít az elviselhetőhöz. Irány az ország közepe!
Óriási lendülettel indultunk a napnak, olyannyira, hogy első állomásunkra, Ócsára túl korán érkeztünk. Szerettük volna megnézni a templomot és a tájházat, de mindkettőnél csak 10 órára volt meghirdetve az aznapi nyitás, így kívülről csodáltuk meg az Öregfalu eme két impozáns látványosságát.
Ócsa református temploma
Az eredeti premontrei apátságot 1234-ben említik először – így árpádkori előzményekről beszélhetünk – persze azóta az épületet dúlták az ellenek, volt dzsámi, újjáépítették katolikusok, reformátusok egyaránt. Jelenlegi állagában csodaszép, nem véletlenül kapott az 1994-es felújításra Europa Nostra díjat. Érdekes lehet még, hogy Ken Follett könyvéből, a Katedrális-ból készült tévésorozat egy részét itt forgatták!
Mandró a szalamandró
Szolgálati közlemény: blogunk logójában egy szalamandra található, aminek kitömött plüss változatát már egy éve – a Schneeberg hegynél tett látogatásunk alkalmával – vettük a Szalamandra vasút shopjában, de mindig elfelejtettük magunkkal vinni a kirándulásokra. Mostanáig! Ismerkedjetek hát meg Mandróval a szalamandrával, aki fel-feltűnik majd a képeinken.
Ócsai Tájház
A tájház komplexum szintén jó bőrben van, látszik rajta a törődés és a gondos kezek munkája. A település legöregebb házai közül több épület is bejárható, és mindegyikben kiállításokat tekinthetünk meg, már amikor nyitva van.
Ócsai Öreg-hegyi Pincesor
Az Öregfalu után következzen az Öreg-hegyi Pincesor! Nagyon látványos és különleges a közel 100, homokréteg alá fúrt nádfedeles kis “pinyó”, ahogy elterpeszkednek a szőlődombon.
Lejáratukhoz nem építettek lépcsőt, hogy a hordókat könnyebb legyen föl-le gurítani. A legjobb az egész területben, hogy láthatóan nem egy skanzen, hanem egy élő dolog, a mai napig épülnek így pincék errefelé és borászkodnak a gazdák lelkesen. Most már csak egy feladatunk maradt: meg kell kóstolni valamelyiket a környék nedűjéből!
Selyem-réti tanösvény
Az Ócsai Tájvédelmi körzet két országút közé zárva (5-ös – M5-ös), nagyjából Ócsa és Dabas között fekszik. A kicsiny terület annál nagyobb értéket rejt magában, hiszen a hajdani Duna-Tisza közötti lápos élettér utolsó maradványa tekinthető itt meg a Selyem-réti tanösvény bejárásával.
A tanösvény 6 állomásához a Tájháznál lehet tájékoztató füzetet kapni, ami viszont most zárva volt, de szerencsére a Duna-Ipoly Nemzeti Park-nak van egy hasonló nevű alkalmazása telefonra, ahonnan tájékozódhatunk az egyes megállók érdekességeiről.
Mint utólag “megéreztük”, nyáron hemzsegnek itt a vérszívók – nem gondoltunk rá, pedig mocsár=szúnyogok. Szerencsére egy velünk egyszerre érkező család okosabb volt nálunk, és a szúnyogriasztó kencéből kaptunk mi is. Ezúton is köszönjük!
A tanösvénnyel kapcsolatban kicsit felemás érzések kavarognak bennünk. A hossza 1,5km. Oda-vissza max. 2 óra alatt bejárható egy kényelmes, babakocsival is teljesíthető sétányon. Viszont: ami igazán érdekes, az az első párszáz méterig, a láperdőig tart, utána “csak” egy kényelmes séta az egész. Ráadásul az ismertető táblák hiánya is érdektelenné teszi az állomásokat. Nem elég csábító ahhoz az utolsó állomás játszótere sem, hogy többször visszatérjünk a helyre.
Nagyon tetszett egyébként a “Shrek mocsár” ahol sokat elidőztünk az égerláp tanulmányozásával. Sok állatot láttunk – kígyót, békát, kacsát, lepkét, meg egy “szalamandrót”(!) – és szépek a növények is, bár állítólag a tavaszi virágzáskor még szebbek.
Elhagytuk Ócsát, hogy Dabason kipróbáljuk a Sári Rétesház finomságait, de balszerencse sorozatunk folytatódott, mert valamiért ők sem voltak nyitva augusztus 20-án.
Pusztavacs – az origó
Innem már csak pár kilométer az ország földrajzi közepe: Pusztavacs. Északi szélesség 47°10’51”, keleti hosszúság 19°30’11”. Ezek a koordinátái a Jeltoronynak, amelyet egy szép kis tisztás közepén állítottak fel Kerényi József tervei alapján. Valamikor több tízezer ember is megfordult itt, mára azonban kihalt és elhanyagolt a terület, az itt élő ürgepopuláció legnagyobb örömére.
Pusztavacson érdemes megtekinteni még a XIV. századi gótikus jellegű templomromot, ami védett emlékünk. Körülötte Zarándokparkot alakítottak ki, a tizenhárom aradi vértanú fából faragott szobrával.
A folytatásban: egy király állatkert és a taksonyi Dunaág
A bejegyzés a 2019. augusztusi állapotokat tükrözi!
Linkgyűjtemény:
Egy gondolat “Autóstúra az ország közepe körül” bejegyzéshez