Darumadár fenn az égen…

Szeptemberben az ősz beköszöntével különleges vendégek érkeznek a hortobágyi tavak környékére. Hatalmas csapatokban, jellegzetes hangjukat hallatva darumadarak veszik birtokba a Hortobágyi Nemzeti Park területét. Ennek apropóján gondoltunk arra, hogy egy vezetéses darules keretében részesei szeretnénk lenni az eseménynek. Így is lett.

A Hortobágyi Nemzeti Park internetes oldalán egy űrlap kitöltésével kell regisztrálni a programra. Lehetőség van többféle formában megnézni a vonulást, mi a saját autós változat mellett döntöttünk.

Tiszacsegei Halászcsárda – a bázis

Szállást a Tiszacsegei Halászcsárdában foglaltunk, ami jó döntésnek bizonyult több szempontból is. A panzió tiszta, kulturált szobái ideálisak egy hosszú hétvégi tartózkodásra, nem beszélve a korrekt árfekvésről.

Másodsorban a reggeli és a vacsora is adott volt a csárdában, amely messze földön híres halételeiről és a korhely halászléről. Mindennap degeszre ettük magunkat.

Harmadrészt a település fekvése is pont megfelelő, hiszen egyforma távolságra voltunk a Hortobágyhoz és a Tisza-tóhoz egyaránt. A remek ételeken kívül nyugodt szívvel ajánljuk hát ezt a tiszaparti csárdát azoknak is, akik a környéken keresnek szállást.

Látnivalók Kengyelen

Persze Budapest és Tiszacsege között megálltunk néhány helyen. Elsőnek mindjárt a Szolnok melletti Baghi-majornál, ami Kengyel település része. Kicsit átmozgattuk elgémberedett végtagjainkat a műemlék szélmalom, és egy régi kápolna megtekintésével. A malom egy kunhalmon áll, melynek tetejéről egy halastavat is láthatunk.

Az odavezető úton ki van helyezve néhány információs tábla, és érdemes megnézni a vonatsínek túloldalán a Szent Imre kápolnát is.

Pusztakettős – végállomás

A következő pihenőt egy nagyon érdekes vasúti megálló mellett abszolváltuk. Aki látta az Indul a bakterház című filmet, az el tudja képzelni a semmi közepén álló kis állomás környezetét. Amiért mégis érdemes meglátogatni a helyet, az a tulajdonos által kialakított retro oázis és kávézó.

Kívül-belül vasúti relikviákat és egyéb régiségeket találunk festői rendezetlenségben. Szenzációs a hely: béke, nyugalom, kávé és retro. Ha aprólékosan szeretnénk felfedezni a tárgyakat, akár órákig is nézelődhetnénk. Mindent ki lehet próbálni, mindenre fel lehet mászni, mindent lehet nyomkodni, így a gyerekeknek is nagy élmény egy kávézós megálló Pusztakettősön.

Búcsút vettünk végül a 103-as vasúti mellékvonal illusztris megállójától, hogy becsekkoljunk a szálláson, azután pedig elindultunk, hogy becserkésszük a darvakat.

Daruhúzás a pusztai naplementében

A Hortobágyi Nemzeti Park látogatóközpontja mellett gyülekezett az autókonvoj, majd némi eligazítás után elindultunk Balmazújváros irányában. Azért jó vezetővel menni egy ilyen programra, mert ők pontosan tudják, hogy hol láthatunk biztosan madarakat. Jelen esetben a Virágoskúti halastavak – leánykori nevén Keleti V-3. víztározó – volt az úticél.

De mi is az a daruvonulás vagy daruhúzás? Nos, az északi költőhelyükről dél felé vonuló madarak tartanak egy hosszabb pihenőt hazánkban, majd a hideg közeledtével indulnak tovább. Gyakorlatilag az őszi időszak nagy részében meg tudjuk lesni őket. A reggel táplálékért induló állatok alkonyatkor óriási csapatokban érkeznek vissza szálláshelyükre, a lecsapolt halastavakra, ahol a sekély vízben biztonságban pihenhetnek.

Persze még sok egyéb információt megtudtunk ezekről az érdekes állatokról, például hogy október közepén a szinkronszámlálások alapján 136 000 daruval tetőzött az idei év. Sőt, felkészült vezetőnk még egy jókora látcsőről is gondoskodott, hogy a tó közepén lévő madarakat is láthassuk. Közben a nap elindult alkonyi útvonalán, hogy nyugovóra térjen…

A naplementébe hajló táj, a repkedő madarak látványa agyi orgazmusok sorozatát indította el, és örök emlékként égett a retinánkba.

A csepeli Daru-dombról itt olvashattok: Daru-dombi mesék

Tájegység szerint: