Rab rabjai lettünk

Lassan de biztosan eljön idén is a nyaralások ideje! Kedvcsinálóként utazzatok vissza most velünk az időben egy horvátországi üdülésünkre, amikor Rab szigete varázsolt el minket Horvátországban.

Úton a tengerhez

Kivételesen nem autópályán érkeztünk, mert Plitvice felől csorogtunk le a tengerpartra a 25-ös úton, ami egy lassú szerpentines, ámde gyönyörű tájakon haladó nyomvonal, hiszen keresztülvág a Velebit hegységen.

Útközben megnéztük Bunic falvacskában a II. világháborúban – szerb partizánok által – lerombolt régi templomot, majd mielőtt a tengerpartra értünk volna, hosszabb pihenőt tartottunk a Kubus Ura kilátópontnál.

Ez a hegyen áthaladó út építésének állít emléket, 927 m tengerszint feletti magasságban, kilátással Karlobagra, Pag szigetére és az egész Velebit-csatornára. Az I. Ferdinánd uralkodása alatt 1846-ban épült út egy kockájához 33 lépcső vezet fel, és fantasztikus körpanorámában lehet részünk, ha megmásszuk őket.

Rab sziget és város

Innen már csak lefelé vezetett az út a tengerig, ahol északnak fordulva egészen Jablanacig gurultunk, hogy onnan átkompoljunk a Rab szigetre.

Ahogy hajónk közeledett a szárazföldhöz, némi pánik kezdett eluralkodni rajtunk, hiszen holdbéli kopár sziklás vidéket láttunk csupán – az élet bármilyen jele nélkül – pedig Rab nem csak a Kvarner öböl, de az egész Adria egyik legzöldebb szigete.

Mindössze addig tartott ez az érzés, míg beljebb nem autóztunk a szárazföldön, és el nem értük a sziget központját, Rab városát, melyet Horvátország legszebb középkori települései közt tartanak számon.

Az óváros és a látnivalók már-már Dalmáciát idézik, és kis sétával körbejárható az egész. A kerület le van zárva az autók elől, így nyugodtan nézelődhetünk a hamisítatlan mediterrán városkában.

A jellegzetes négy harangtornyon kívül paloták, és többszáz éves templomok között járunk, szűk sikátorokban, burjánzó növények és pálmafák árnyékában. A városfalról kitekintve gyönyörködhetünk a Kvarner öböl látványában, a hihetetlen “adriakék” színorgiában.

Városnézés után egy pizza, hatalmas adag fagylalt, és ejtőzés a parkban. Nem kell sok minden a boldogsághoz…

Paradicsom part

Nehéz elszakadni ettől a lenyűgöző középkori városkától, de a szállásunk már várt Loparon. A San Marino kemping része a Rajska Plaža-nak, azaz a Paradicsom-partnak, ami Horvátország legnagyobb homokos strandja. Óriási területen fekszik és egy csodálatos tengeröblöt zár körül, túloldalán pedig hegyek teszik felejthetetlenné a látványt.

A sátorhelytől kezdve a bungalókon át a kőépületig számtalan szállás közül választhatunk. Gyerekekkel kifejezetten ajánlott hely, lassan mélyülő, homokos partja miatt.

Ki sem mozdultunk három napig a tengerpartról. Aki úgy akarja, mindent meg tud oldani a kempingen belül, mert kis boltok, étkezdék a területen is találhatók. Az esti vacsora persze kivétel volt, azt a közeli Laguna étteremben fogyasztottuk el. Korrekt hely, szép környezet, jópofa tálalás, finom tengeri herkentyűk! És jó hír gyerekeseknek: van spagettiii!

Egyszer azonban minden jónak vége szakad, és indulni kellett hazafelé. Útközben még körbeautóztuk a szigetet, hogy megnézzünk pár kisebb települést, halászfalut, azután elnyelt minket az óriási komp belseje, hogy pár perc múlva kitegyen minket a kontinensen.

A tengerpart közelében megnéztük még a Nehaj erődöt, ahonnan szép panorámával búcsúzott tőlünk az Adria.

A bejegyzés a 2011. szeptemberi állapotokat tükrözi!

Linkgyűjtemény:

Kubus

Rab sziget turista oldala

Lopar turista oldala

San Marino kemping

Laguna vendéglő Loparon