Kirándulás Szerbiában

Szerbia látnivalói igen sokrétűek. Történelmi városok, csodálatos kolostorok és gyönyörű természeti kincsek váltják egymást a közelmúlt betonkolosszusaival. Kulináris tekintetben a húsimádók biztosan szeretni fogják a szerb konyhát, de mindenki más is megtalálhatja a neki tetsző ételeket. Ráadásként az egész országot áthatja valami véráztatta szomorúság, és a balkán semmihez sem fogható bája. Következzen tehát egy ötnapos kirándulás Szerbiában.

A magyar határ közeléből érdemes kicsit délebbre kalandozni ahhoz, hogy megtapasztaljuk az ország hangulatát. Ezért választottuk bázisul Zlatibort, a bosnyák határ és a Tara Nemzeti Park közelében fekvő üdülőközpontot.

Beutazás Szerbiába

A Magyarország felől történő beutazás kulcskérdése a határátkelés. Röszke adja magát, de kevés időpont van nyáron, amikor nem kell 2-3 órát várakozni. Érdemes erre figyelni, mert Tompa felé kerülve például 20 perc alatt átjutottunk a másik országba. Noha nem EU tagállam, az országba lépéshez elég a személyi igazolvány is.

Napjaink további sarkalatos pontja az üzemanyag. Természetesen úgy terveztük, hogy a határ előtt teletankoljuk az autót, és spórolunk legalább egy feltöltést. Nos, a nagyobb kutaknál 10l/nap volt a limit, a kicsiknél pedig sok helyen nem is volt benzin, így ezzel is érdemes kalkulálni. Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában és Horvátországban sem úsztuk meg 750-1000Ft/l alatt a tankolást.

A szerb autópályákon fizetőkapuk vannak, ahol kártyával is rendezhetjük az útdíjat. Az utak minősége megfelelő, még a Tara Nemzeti Parkban futó kis egysávosok legtöbbje is aszfaltozott, de a murvás utak is járhatók személyautóval.

Eseménytelen autópálya-utazás után Belgrádot elhagyva Topola felé vettük az irányt, ott is az Oplenac-hegy tetején álló királyi templom felé.

Oplenac, a mauzóleum

Egy kirándulás Szerbiában nem nélkülözhet némi történelmi kitekintést. A Szent György templom (másnéven Oplenac mauzóleum) a Karađorđević-dinasztia tagjainak temploma és mauzóleuma, és I. Péter szerb király építtette. Belső falait kb. 40 millió apró üvegmozaik borítja és a belőlük kirakott színes ikonok lenyűgöző látvánnyal kápráztatják el a látogatókat. A belépő megváltásával a templom és a kripta mellett megnézhetjük I. Péter házát és borászatát is.

Részletesen is írtunk róla: Oplenac, a szerb királyi család mauzóleuma

Ovcar-Kablar szurdok

Következő megállónkat a Nyugati-Morava (Zapadna Morava) folyó duzzasztógátjánál abszolváltuk némi felfrissülés és szemgyönyörködtetés céljából. A Plaza étterem asztalaitól ugyanis kiváló kilátás nyílik a gátra és a felduzzasztott Meduvre tóra (Meduvrsko jezero) is. Ez a rész egyébként az Ovcar és a Kablar hegyek között elterülő szurdokhoz (Ovčarsko-Kablarska klisura) tartozik, ami érdemes több napos kirándulásra is. Több csodálatos kolostor és túraösvény várja itt a látogatókat.

Užice városában vetettünk egy pillantást az Öreg vár tornyára, azután begurultunk Zlatiborba.

Zlatibor – a szállás

Szállást az Alpska Vila nevű apartmanban foglaltunk, ami talán a település utolsó faháza volt, közel a központhoz. Az egész városban építkeznek, fejlesztenek, fel van túrva minden, ezért kicsit nehezen találtunk rá a házikóra. A szobánk hangulatos és kényelmes volt, de az egész házat átitatta némi ódon dohosság – a gyerekek szerint “régiszag”.

Házigazdánk – a bemutatkozás és becuccolás után – rögtön beugrott az autónkba és elvitette magát sörözni egy – a helyiek által kedvelt – kis étterembe. Mi persze meg is vacsoráztunk és nagyon jóízű ételeket kóstoltunk. Nem is sejtettük, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, amikor helyi specialitásokat fogunk enni.

Történt ugyanis, hogy házinénink, Mira, minden reggel frissen készített “nasönáliti specialiti”-val várt minket. Került az asztalra túrós burek és gibanica – ami gyakorlatilag sós túrós rétes – és kóstoltunk házi sonkával bolondított változatokat is, ráadásul az ételekhez mindig járt egy literes friss joghurt. Az adagok tepsi méretűek voltak, így meg volt oldva minden nap a tízórai étkezésünk is. Mira remekül készítette el az ételeket, de a gyerekek inkább svédasztalos szállást kértek legközelebb.

Minden este lesétáltunk a centrumba vacsorázni és nézelődni a forgatagban. Be sem kellett ülni éttermekbe, mert a bazársoron rengeteg étkezdét találtunk. Jobban esett a tóparton “benyomni” egy csevapcsicsát, vagy egy hamburgert pljeskavicával – ami a csevap húspogácsa változata. Mellé egy kis ajvár, vagy kajmak… Hmmm… A gyerekek sem panaszkodtak: az óriás palacsintától a fánkig mindenféle édességet lehetett vásárolni.

Zlatibor – az üdülőközpont

A Zlatibor (Златибор) név magyarul aranyfenyőt jelent. A települést vagy a fenyők aranysárga tűleveleiről, vagy a fakereskedők szavajárásáról nevezték el, akik meggazdagodtak a környékbeli fákkal való kereskedelemből: “Ez az aranyfenyő!”

Zlatibor elnevezés alatt az üdülőközpontot, a hegységet és a Natúrparkot is érthetjük. Egyedülálló ökológiai, kulturális és esztétikai értékkel megőrzött, és festői tájakkal, legelőkkel, évszázados fenyvesekkel rendelkező terület. Értékes népi építészeti emlékeket, kulturális és történelmi örökségeket találhatunk itt, valamint egészségügyi és rekreációs lehetőségeket is kínál a hely.

A központból indulva a könnyű sétáktól a nehezebb túrákig egyaránt találhatunk megfelelő testmozgást. A Zlatibor-hegy legmagasabb csúcsa a Tornik (Veliki Tornik 1496m), melyet akár a világ leghosszabb felvonójával is megközelíthetünk. A zlatibori Gold Gondola hivatalosan 2021. január 11-én állt üzembe, és 9km hosszan, 25 perc alatt repít minket a centrumból a síterepre, miközben a panorámakabinból gyönyörködhetük a kilátásban.

A Tornik síközpont a nyári hónapokban is várja a látogatókat: bobpálya, kalandpark, minigolfpálya, multifunkcionális sportpályák és zipline, valamint hegyikerékpár útvonalak biztosítják a szabadidő aktív eltöltését.

A következőkben néhány Zlatiborból elérhető egynapos kirándulást ajánlunk, olyan sorrendben, ahogy mi is végigjártuk.

1. nap: Barlang, skanzen, vízesés

Első napunkon egy csodaszép természeti jelenséget vettünk célba: a Stopića barlangot. A szerb kormány 2005-ben kiemelt jelentőségű védett természeti értékké nyilvánította a területet. A Stopića-barlang bejárata Szerbia egyik legnagyobb barlangnyílása lenyűgöző méretekkel – magassága 18 méter, szélessége 30-40 méter.

Stopića-barlang

Zlatibortól alig húsz km-re található, és már az odavezető út is elkápráztatja érzékszerveinket. A parkolóhoz egy igen meredek úton gurultunk le, azután bevetettük magunkat az árusok közé, és egy kávé mellett átnéztük a kínálatot. A barlang bejáratához egy tízperces sétával juthatunk.

Odabenn különböző méretű és mélységű, színes fénnyel megvilágított mészkőkádakat figyelhetünk meg, a legnagyobbak akár hét méter mélyek is lehetnek. A kádaktól egy fémpallós ösvény vezet a barlang belsejébe, és végül elér egy 10 méteres földalatti vízeséshez, amelyet az Élet Forrásaként ismernek. Habitusunktól függően mintegy félóra-óra alatt bejárhatjuk a területet. A hőmérséklet kellemes, a nedves helyeken fémrámpán sétálhatunk.

Részletesen itt olvashattok a helyről: A Stopića barlang látogatása

Sirogojno

Mindössze 5km autózás után érkeztünk meg a következő helyszínre, Szerbia egyetlen szabadtéri múzeumához, vagyis egy skanzenhez. Sirogojno (Сирогојно) faluban, Zlatibortól 25 km-re található “Staro selo” (Старо село), az Öreg falu. A Szent Péter és Pál templom mellé építették fel a zlatibori térség minden részéből kiválogatott több mint ötven régi fa épületet, hogy itt bemutassák és megőrizzék őket.

Az Öreg falun és a gurulós málnán kívül van még egy terület, ami a világtérképre helyezi Sirogojno kicsiny faluját: a divat. A Sirogojno-stílusú kötött gyapjú ruházat igen felkapott és befutott divatcikk lett, köszönhetően a kézműves gyártás egyediségének és az izlandi gyapjú magas minőségének.

A részletekben itt merülhettek el: Sirogojno – öreg házak és gyapjúpulóverek

A Gostilje vízesések

Újabb természeti csoda következett: a Gostilje vízesések. Sirogojnótól 10km-re találjuk Gostilje (Гостиље) falucskát, ami egy jellegzetes zlatibori település. A természet ölelésében fekszik a Čigota és Borkovac hegyek lábánál 1.000 méteres magasságban. Pisztrángtelep, ásványvíz források, strand és persze a vízesések jelentik a falu vonzerejét. A mohával borított sziklák és a rajtuk áttörő zuhatagok lenyűgöző összképet alkotnak.

A belépőjegy megvásárlása után – néhány perc sétával – rögtön a legnagyobb vízesés lábához érkezünk. A 20 m magasból aláhulló zuhatag az egyik legnagyobb Szerbiában. Ha közel megyünk hozzá a stégen, a jéghideg permetben felfrissíthetjük magunkat, ami nem egy utolsó dolog a nyári melegben.

A remekül kialakított fapallós ösvény folytatódik lefelé a Gostiljska patak által kivájt szurdokban egészen addig, míg a kis csermely számtalan zúgón keresztül beletorkollik a Katušnica folyó medrébe. Ha idáig jutottunk, már csak vissza kell mászni a rengeteg falépcsőn, hogy megérdemelt jégkrémünket/kávénkat/sörünket elfogyasszuk a büfében.

Az országút túloldalán egy dombtetőn találtunk egy kis templomot (Црква Свете Тројице). Semmi extra, de a kilátás csodálatos a környékre.

Gostilje részletes bejárása itt olvasható: A Gostilje vízesések látogatása

2. nap – Mokra Gora

Mokra Gora (Мокра Гора) faluba elsősorban a Šargan 8 panorámavonat miatt érkeztünk. Azonban a környék sokkal többet kínál a vonatozásnál. Itt van például Drvengrad (magyarul: fából épült város, másik nevén Küstendorf). A Mećavnik dombon található, és teljes egészében a filmrendező Emir Kusturica ötlete alapján készült. Alapterülete nem túl nagy, de mégis órákat lehetne eltölteni ebben a balkáni varázslatban. A hely egyedi hangulata, a kilátás a gyönyörű hegyekre, az árusok kínálata mind garantálja, hogy nem öt percet fogunk itt időzni.

Miután körbejártuk a Kusturica falut, következhetett a kisvasút. A Šarganska 8 (Шарганска Осмица) egy Európában egyedülálló múzeumvasút, mely a hegyek közt kanyarogva 22 alagúton halad át. Összességében csodálatos élmény a háromórás vonatozás. Gyönyörű tájon zötyögünk az eredeti fapados vagonokban alagútról alagútra. A kocsikban szerb és angol nyelven is meghallgathatjuk a tudnivalókat a Sargan 8-as vonalról, két ismertető között pedig őrült hangerővel nyomják a hamisítatlan balkáni folkzenét. Kicsit úgy érezhetjük magunkat, mintha Emir Kusturica egyik filmjében lennénk mellékszereplők.

A vonatozás után mindenképpen guruljunk le a közeli Bela Voda forráshoz. A Šargan hegy lábánál található, a Kamišna folyó völgyében. A Fehérvíz forrást véletlenül fedezték fel és Keresztelő Szent János forrásának is hívják. Mellette áll egy gyönyörű templom, amelyet szintén erről a szentről neveztek el. A forrás közelében egy Szabadtéri Műszaki Múzeumot is találunk, amely a vasúti járműveken kívül számos gőzhajtású gépet is bemutat.

Mokra Gora élményei részletesen: Mokra Gora – Zivot je cudo!

3. nap – Tara Nemzeti Park

A Tara Nemzeti Park megismerése nem egynapos program. Sajnos nekünk most csak ennyi állt rendelkezésünkre, ezért igyekeztünk egy olyan körutat összehozni, hogy minél többet befogadhassunk belőle.

Perućac

Zlatiborból indulva Perućac volt az első célpontunk. A 403-as út önmagában is meglehetősen kellemes környezetben vezet, azonban a város felé ereszkedve a hegyről egyszerűen szemkápráztató. Mindenképpen álljunk meg egy kilátópontnál, hogy szemügyre vehessük a Perućac tavat a duzzasztógáttal! Ezeket a helyeket Kozja stena (Kecskeszikla) néven találjuk a térképen.

Perućacban hosszabb időt töltöttünk. Közelről is fotóztuk a gátat (a legjobb fotópont neve Početak regate a Maps-on), elsétáltunk a világörökség sírkövekhez (Lokalitet Mramorje), és megnéztük Európa egyik legrövidebb folyóját a Vrelo folyót. Ez utóbbi itt ömlik a Drinába egy kis vízesésen keresztül, ami fölé egy étterem is épült. Nosza, meg is ebédeltünk a gyönyörű környezetben. Ti ne tegyétek, mert az étel szörnyű volt, de legalább drága! Jobb ötlet máshol étkezni, és itt csak egy kávét vagy italt fogyasztani, miközben körülnéztek.

Rastište eltűnt világöröksége

Némi ejtőzés után bevetettük magunkat a Tara rengetegébe. A célpontok a Rastište közelében lévő további világörökség sírkövek voltak, de be kell vallanunk, nem találtuk meg őket táblák, jelzések és térerő híján… Azonban mégis ajánljuk az útvonalat, mert talán a legszebb volt egész utunk során. Perućacból elindulva először a Drina partján autózunk. Lenyűgöző ez a folyó! A víz színe, a körülölelő hegyek látványa, és a vízre települt kis házikók sokasága agyi orgazmust okoz a fogékonyak lelkében. Amikor pedig az út elhagyja a folyót, egyből a Tara vadabbik arcával találjuk szemben magunkat. Szűk szurdokban, sziklafalak között kanyarog az egysávos az erdőben alagútról alagútra.

Miután feladtuk a sírkövek hiábavaló keresését, következhetett a nap fénypontja: a Banjska stena kilátópont (Видиковац Бањска стена). Rastište felől – ahonnan mi jöttünk – egy kis murvás út vezet keresztül a hegyen a kilátó parkolójához. Ez személyautóval is járható (kb. 8km), de eső után, vagy ha nem érezzük magunkat komfortosan egyedül egy nagy büdös rengeteg közepén, akkor inkább Perućac felől közelítsük meg az objektumot. Az az út is murvás, de abból az irányból jönnek a legtöbben. Persze az ideális megközelítés Mitrovac felől túrázva lenne, de arra most nem volt lehetőségünk…

Banjska stena kilátó

Szóval Banjska stena kilátópont. A parkolótól tíz perc sétával közelíthetjük meg ezt a csodát. Amikor felérve a platóra megnyílt előttünk a tér, még a lélegzetünk is elállt. Végiglátni szinte az egész Drina szurdokon. A kilátó népszerűségét mutatja, hogy az egész Nemzeti parkban egyedül itt fordult elő sorbanállás, mert erre a panorámára mindenki kíváncsi volt.

Osluša kilátó

Következő állomásunk az Osluša kilátó (Видиковац Ослуша) 964 m magasan, amely a Drina völgyére, valamint Bajina Bašta városára nyújt lenyűgöző kilátást. A közelében ne hagyjuk ki a Kafe Vagon nevű vendéglátó egységet, mert remek hangulatú hely egy kávézáshoz. (bónusz: kiváló Valjevsko Pivo-t csapolnak!)

Rača kolostor

Következett a Rača kolostor (Манастир Рача) a szerb középkori műveltség egyik legfontosabb központja. Fénykorában több száz szerzetes másolta itt a kódexeket, vallási és világi könyveket. Az úgynevezett “raca-i iskola” nagy hatással volt a szerb irodalomra és az írásbeliség elterjedésére egyaránt. Itt alkották meg a szerb ABC-t is. Csodálatos környezetben bújik meg az erdő közepén, és ha nem látunk turistabuszt a parkolóban, magunkba szívhatjuk a környék békéjét ezen a szakrális helyen.

Bajina Bašta

Utolsó állomásunk Bajina Bašta (Бајина Башта), tulajdonképpen a Tara vidék turisztikai fővárosa. Legsűrűbben fotózott nevezetessége a helyi vízisport egyesület által épített pihenőház a folyó közepén. Tipp: a parkolásnál figyeljünk, mert vannak fizetős szakaszok és ellenőrzik is!

Részletesen is írtunk a parkról: A Tara Nemzeti Park

Útvonalunk a Tara Nemzeti Parkban:

Ezzel véget ért nyaralásunk Szerbiában töltött szakasza. A következő napokban Bosznia-Hercegovina és Horvátország következett az élmények sorában.

4. nap – Višegrad

Mira – zlatibori háziasszonyunk – készített nekünk kajmákos, házisonkás szendvicseket az útra, majd egy gyors reggeli után érzékeny búcsút vettünk a településtől. Mai célpontunk a horvátországi Pakostane piciny városa volt, ott is Pine Beach üdülőfalu, ahol a tengerparti tunyulásunkat szoktuk abszolválni. Mivel az út Bosznia-Hercegovinán vezet keresztül, még egy megállót beiktattunk – Višegrad városát.

A bosnyák határt Kotroman és Vardiste között léptük át, de előtte pár km-rel – még szerb oldalon – lehúztak néhány dínárral, mondván természetvédelmi területen haladunk át. Mondjuk a táj gyönyörű volt végig az úton, ezért megértőek voltunk.

A híd

Višegrad világörökségi hídjáról nevezetes, továbbá a Nobel díjas íróról, Ivo Andricról elnevezett Andricgrad negyedről, ami a filmrendező Emir Kusturica tervei alapján készült.

Begurultunk Višegradra, és a lehető legközelebb parkoltunk a hídhoz, a bazársor felőli fizetős parkolóban. Miután egyértelművé tettük a minket megrohanó kéregetők és árusok számára, hogy sem hajókirándulásra nem megyünk, se egyéb csecsebecsét nem vásárolunk, felsétáltunk a hídra. Akár olvasta az ember, akár nem Andric – Híd a Drinán című könyvét, mégis áthatja a történelem véres századainak emléke. Andalgásra késztető a hely. A hídról belátjuk a Drina egy szakaszát, a környező hegyeket és a város jó részét. Ennél jobb panoráma csak a túloldali szikla tetejéről van, ezért mindenképpen másszunk fel a kilátóhoz!

Andricgrad

Visszafelé is átmentünk a hídon, majd a vízparton lesétáltunk a Rzav és a Drina folyók találkozásánál lévő félszigetre, itt található ugyanis Andricgrad. Az építészeti stílusok hihetetlen egyvelege borzolja érzékszerveinket, amelyek valamilyen különleges módon mégis egy igen hangulatos egységgé olvadnak össze. Körbenéztünk, kávéztunk, azután nekivágtunk Boszniának.

Visegrad csodáiról itt írunk részletesen: Visegrad és környékének látnivalói

Bosznián keresztül autózni mindig kalandos és hatalmas élmény egyben. A gyönyörű táj most is elvarázsolt, és aránylag kalandmentesen haladtunk, eltekintve néhány, a főút közepén kérődző tehéntől.

Még egy kalandunk volt, igaz ez már Horvátországban. A határon átérve szerettünk volna tankolni, de az A65-ös új szakaszán még alig van (volt) nyitva tartó benzinkút. Mikor elértük a legközelebbit, már csak 18km-re elegendő benzin volt az autóban.

Pine Beach üdülőfalu – Pakostane

Pine Beach nagy szerelmünk, rengeteget írtunk már róla, ezért most csak néhány képet mutatunk a helyről. Rutinosan vettük birtokba a nádkunyhónkat, és megkezdtük tunyulós tengerparti napjainkat.

Videó az útról

Jól sikerült nyaralás volt az idei, ráadásul Szerbia jóvoltából egy új ország néhány csodáját is kipipálhattuk a bakancslistánkon.

Ajánlatok a másik két országból: