Aktív Szlovénia – pihenős Horvátország – ismeretlen Bosznia-Hercegovina 4/4

Nyaralásunk nyaralás része következik. A helyszín Horvátország, a Pakostane melletti Pine Beach üdülőfalu. Nádkunyhóban, egy szál fürdőruciban töltöttünk majd egy hetet. Azután hazafelé Bosznia-Hercegovina néhány csodáját néztük meg (pl. Una Nemzeti Park). De haladjunk sorjában!

Szlovéniából indultunk Horvátország felé. A határ előtt kiderült, hogy nincs meg egy személyi igazolvány. Feltúrtuk a kocsit, de nem került elő, így vágtunk neki a szlovén és a horvát határellenőrzésnek.

– Doberdan – mosolyogtam átnyújtva a lakcímkártyámat a határőrnek. Id card – mondta ő. Átadtam neki a jogosítványomat, az adókártyámat, különböző tagsági kártyákat, de nem kellett neki. Ekkor taktikát váltott – Passport? – kérdezte reménykedve. Szomorú bociszemekkel ingattam a fejem és megkérdeztem a mögöttünk növekvő sort látván, félreálljunk-e.

Erre ő is ingatni kezdte a fejét és azt mondta, ráérnek. Ekkor lázas keresésbe kezdtünk, Kisebbik meg integetni kezdett a “rendőrbácsinak”. Ezt már ő sem bírta tovább és nagy sóhajtással továbbengedett. A horvát oldalon szerencsére meg sem álltunk. A személyim 3 nap múlva előkerült a két első ülés közül!

Pine Beach – Nomád kényeztetés felsőfokon

Pont elcsíptük a vacsora végét Pine Beach üdülőfaluban és megkezdtük nyaralásunk tunyulós felét. Ez egy kvázi nomád-luxuskemping, Pakostane városka mellett, ahol nádfedeles bungalókban szállásolnak el, fullos “all inclusive” a kaja és remek homokos a tengerpartja. Akit részletesebben érdekel az üdülő, olvassa el régebbi bejegyzésünket: Pine Beach – a tökéletes nyaralás

Az Una Nemzeti Park látogatása

Mint minden jónak, ennek is hamar vége lett. Pár nap lábáztatás után hazaindultunk Bosznia-Hercegovinán keresztül. A terv az Una Nemzeti Park bejárása volt és kisebb döccenőkkel sikerült is végrehajtani. Az Una folyó a horvát-bosnyák határ mentén dübörög végig, hatalmas vízesésrendszerekkel felturbózott csodaszép kanyonban.

A gond ott kezdődött, hogy az autó navigációja – megítélésünk szerint – túl nagy kerülővel akart átvezetni Boszniába, ezért a Google navigációra bíztuk magunkat, ami nagy hiba volt.

Gyönyörű szerpentineken és kies dombokon vágtunk át a Dinári hegység nyúlványain Martin Brod felé, mert az elképzelés az volt, hogy délről megyünk végig a völgyön. Azért az már kezdett gyanús lenni, hogy az aszfalt földútra váltott, majd egy kitaposott erdei ösvényre.

Világossá vált, hogy itt nem fogunk autóval határt átlépni, amit egy tanyasi parasztember is megerősített, hevesen rázva a fejét az út felé mutogatva. Inkább neki hittünk, mint a hölgynek a telefonban és egy óra múlva Lohovo-nál, egy kis hegyi határállomáson keresztül sikeresen becsekkoltunk Boszniába.

Bosznia-Hercegovina

Előítéletek, kíváncsiság, némi félelemérzet és a felfedezés utáni vágy. Sok minden kavargott bennünk ezzel a gyönyörű országgal kapcsolatban és sok minden beigazolódott, de kellemes csalódások is értek. Hangsúlyoznunk kell, hogy egy nap alapján és szinte csak az országhatár mellett autózva tapasztaltakat osztjuk meg.

A legaktuálisabb: féltettek a migránsoktól. Nos, bevándorlókat csak Bihácson átautózva láttunk, ott viszont rengeteget, amint – jobb híján – az utcán lézengenek. Nem szálltunk volna ki a kocsiból, az biztos. Viszont máshol, kis falvakban, valamint a nemzeti parkban nyomuk sincs.

Biztonság: semmiféle attrocitás vagy fenyegetettség nem ért minket. Persze először nagyon furcsa volt számunkra például, – ahogy a vallásuk előírja – a nők burkába öltözve ugyanúgy kirándulnak mint mi.

Az utak állapota: alapvetően a főutak rendben vannak, ha vannak. Előfordult, viszont, hogy 80km/h-s sebességnél murvásra váltott az út, minden figyelmeztetés nélkül.

Az emberek: akikkel szót váltottunk kivétel nélkül kedvesek és segítőkészek voltak, – még a határőr is – igaz, nekik mi egzotikus ország lehetünk, ritka a magyar szó feléjük.

Strbacki Buk – agyi orgazmus

Szóval a kerülő miatt északról léptünk be a park területére, így egyből a legnagyobb attrakcióval a Strbacki Buk – ami egy vízesés – megtekintésével kezdtünk. Orasac-tól egy egysávos makadámút vezet hozzá, jó húsz percen keresztül döcögünk a gyönyörű színű Una folyó mellett, az autó pedig mintha a Kalahári sivatagon kelt volna át, több kiló porral fedve, álcázó üzemmódban…

Amikor a sorompónál kifizetjük a belépőt, már közel vagyunk. Az eddig látottak alapján meglepően kiépített a látványosság környéke! Árusok, büfé, mosdó, kis étterem. A túraösvény is profin kialakított, masszív pallókon vezet az út. Egy piknikező parkkal kezdődik a folyóparton és minden látnivalónál van egy kis kilátórész, hogy kényelmesen fényképezhessünk.

A látvány felejthetetlen! A szűk völgyben a vízesésrendszeren lezúduló víz gyönyörű színekben pompázik, amihez remek hátteret adnak a szemközti horvát oldal sziklái.

A következő település Kulen Vakuf, a Nemzeti Park egyik központja, hangulatos, ám meglehetősen kihalt település. Általánosságban elmondható a környékről, hogy napközben a turistákon kívül alig látni embert, nagy a szegénység, és a legtöbben az utak mentén árulják kis portékájukat, gyümölcsöt, zöldséget, egyéb kézműves termékeket. Romos épületek mindenfelé, de minden faluban van egy minaret, esetleg dzsámi.

Martin Brod – vízesés és mosógép

Martin Brod a következő kisváros, az Una és az Unac összefolyásánál fekszik. Az egész települést átszövi a folyó, mindenhol kis erek, vízesések csordogálnak, a házak között, alatt, mellett. Lehetőség van egy régi vízimalom és mosógép(!) megtekintésére is. A parkoló mellett vezet fel az ösvény a nagy vízeséshez, pár perc séta gyalog.

Ha kigyönyörködtük magunkat és kellően eláztunk a kilátóteraszon le tudunk menni az alsó szakaszhoz, ami vadregényes, sziklás, ligetes. Ha itt is elteltünk a látvánnyal, 200m-t felfelé sétálva a faluban megtekinthetjük a vízimalmot és az öko-mosógépet.

Vagy nem… Az utolsó házikónál útjelző tábla, forduljunk hát balra. Néni kiugrik a lakásból, és mondja, mosógép arra, gyertek, megmutatom! Mondtuk, mi inkább a malmot! Nem, nem, mosógép! Hát legyen!

Követtük és a kert végén valóban ott volt a fa tákolmány, de malom sehol, állítólag a férje éppen felújítja. Ha már ott voltunk, kimosta a ruháját az ökomasinán, és elmagyarázta a működését.

Valóban nagyon okos találmánynak tűnt! Mindenesetre, ha valaki csak a régi, eredeti emlékek miatt mászna fel, ne tegye! Viszont ha pár márkával támogatna egy szegény családot, hát nosza!

Ez volt az idei nyári szabadságunk rövid történetének befejező része. Köszönjük, hogy elolvastad! Taps, függöny…

A bejegyzés a 2018. júliusi állapotokat tükrözi!

Linkgyűjtemény:

Pine Beach üdülőfalu
Pine Beach 3D bejárás
Pakostane
Una Nemzeti Park oldala