Aktív Szlovénia – pihenős Horvátország – ismeretlen Bosznia-Hercegovina 4/3

Utolsó teljes Szlovéniában töltött napunkra a kötelező programokat tartogattuk: Vintgar szurdok – Bled – Vrsic hágó. A következő napon pedig elbúcsúztunk az országtól, de előtte megnéztük a Predjama várat és a Postojna barlangot is.

Az ember mindig tanul!

Történt, hogy Nastja – egyik vendéglátónk – látva tervezgetésünket a másnapi utunkhoz, megkérdezte, miért nem vonattal megyünk a Bledi tóhoz. Mondtuk, nem akarunk még onnan buszozni, cuccolni, gyerekekkel kényelmesebb az autó, stb.

Erre nevetve elmondta, hogy létezik egy Avtovlak nevű vonat, ami az autónkkal együtt átvisz egy hat km-es alagúton keresztül a hegyeken Podbrdo és Bohinjska Bistrica között. Minimum két órával kevesebb szerpentinezés. 13 másodperc alatt újraterveztünk, és reggel 7 óra körül már Most na Soci állomáson vártunk az új kalandra!

Fél órával a vonat indulása előtt az állomáson kell lenni, betolat a vonat, lehajtják a rámpákat és fel kell gurulni az autóval a vagonra. Kézifék, egyes fokozat és jön a kalauz bácsi beszedni a lóvét.

Hááát, nagyon furcsa volt elsőre… Amikor viadukton haladunk, az félelmetes, az alagutak pedig viccesek! Nagyon szép a táj Podbrdo-ig, ahol megáll a vonat, pont a 6.339 m hosszú Bohinj-alagút bejárata előtt. Utána tíz perc a sötétben, – ahol csak a mozdony fényei világítanak – és már meg is érkeztünk. Jó móka!

A Vintgar szurdok

Következő úticélunkról – a Vintgar szurdokról – nem érdemes sokat írni, beszéljenek a képek inkább. Annyit csak, mivel Szlovénia egyik legkedveltebb látványossága a Bledi tóval együtt, mindenképpen a turistabuszok érkezése előtt vagy után látogassuk (10-14 óráig telt ház), mert borzasztó, amikor fényképet sem tud csinálni az ember, anélkül, hogy ne lógna bele egy japán turista. Mi elég korán érkeztünk, így aránylag nyugodt körülmények között jártuk végig az 1,6km hosszú, csodálatos szurdokot.

Bledi tó

Bledi tó. Itt sem ér sokat a szó, látni kell! Felautóztunk a várba és kávéztunk egyet a teraszon.

Vrsic hágó

Hazafelé nem a vonatot választottuk, hanem megkerülve a Triglav csúcsát a Vrsic hágón és az Isonzó völgyén keresztül autózva töltöttük fel lelkünket az újabb és újabb szép tájak gyönyört fokozó mézédes kivonatával. Ahh…

Szóval Vrsic hágó. Amit tudni kell róla, hogy a Júliai Alpok kétezres csúcsai között Kranjska Gorát köti össze Trenta-val és mint sok minden, ez is a világháború alatt készült, hadi célokra. Ötven darab sorszámozott, visszafordító kanyaron szédeleghetünk és legmagasabb pontján 1.611m-en autózunk.

Jasna-tó

Kranjska Gorát elhagyva rögtön egy megállót kellett abszolválnunk. Az a helyzet, hogy a Jasna tó (tavak) nagyon klassz hely. Nézzük sorban:

1. türkiz színű víz, nagy hegyek közt
2. van vízimalom és Zlatorog szobor
3. állatok – nagy halak, kacsák
4. lehet(ne) fürdeni benne és napozni a stégeken
5. a tápláló patakok hatalmas árterében iszonyat nagyot lehet pacsálni mezítláb.

Orosz kápolna

Összeszedtük a gyerekeket, Kisebbik ruháit kiteregettük száradni az autóban és nekivágtunk a hágónak. Következő megálló a 8. kanyar, Orosz kápolna (Ruska Kapelica). Az út építői közül több mint 300 orosz hadifogoly halt meg egy lavinában és az ő emlékükre készült ez a szép kis fatemplom.

17. kanyar

A 17. kanyarnál már 1.400m-en járunk, nagyon szép a kilátás és jól néz ki a kövekből kirakott millió kis torony.

A csúcson

Felérve a legmagasabb részre ismét beiktattunk egy kicsit hosszabb pihenőt. Ez már magashegyi, sziklás, gyönyörű, kies vidék. A birkák úgy sétálgatnak az úton, mintha otthon lennének… Rövid körbeséta után bevállaltuk az alpesi éttermet is, mert ilyen szép kilátás mellett még nem ebédeltünk.

Trenta-tól végig az Isonzó mellett vezet az út és szinte kilométerenként meg lehet állni a patakparton kicsit pancsolni vagy a függőhidakon szaladgálni.

Másnap elérkezett a búcsú ideje. Nagyon megszerettük Cadrg, és egész Szlovénia hangulatát, ezért szeretnénk még visszatérni valamikor. Most azonban irány a tengerpart! Persze, volt pár kanyar odáig, hiszen még itthon vettünk kombinált jegyet a Predjama várba és a Postojna barlangba.

Predjama vár

Az erődítményt közelítve már messziről eláll a szó, a közelében pedig még erőteljesebben tör fel a kérdés: ezt meg hogyan? Annyira tökéletesen beépítették a sziklaüregbe a 120m magas, hatszintes várat, hogy csuda.

A bejáratnál ingyenes a magyar nyelvű audioguide, így saját tempónkban tudjuk végignézni a termeket. Itt minden Erazmus lovagról szól, aki nagy zsivány volt a maga korában. A várát nem is tudta bevenni az ellen, csak amikor egy áruló segítségével rárobbantották a budit.

Postojna barlang

Leánykori nevén Postojnska Jama. Óránként indulnak vezetések a barlang mélyébe és szerencsére a Predjama várnál a pénztáros lány – látva, hogy nem fogunk odaérni időre – , készségesen átírta a foglalásunkat egy órával későbbre. Így még belefért egy kis nézelődés a fogadóközpontnál.

Felemás érzés volt bennünk végig, mert a tömegturizmus miatt előjött a “Krka-szindróma”, vagyis szép-szép, de kicsit nagyüzemi. Hatalmas infrastruktúra települt a látnivalók köré, óriási parkoló, millió vendéglátóegység áll a látogatók rendelkezésére.

Persze a barlang csodaszép és a két km-es vonatozás a belsejébe nagy poén, mégis a rohanás az idegenvezető után sokat ront az élményen. Tetszett még a barlangi vakgőte bemutatása és a föld mélyén épített ajándékbolt-mosdóblokk(!).

A következő részben olvashattok a tengerparti nyaralásról Pine Beach üdülőfaluban, továbbá Bosznia-Hercegovina néhány csodáját is megnéztük.

A bejegyzés a 2018. júliusi állapotokat tükrözi!

Linkgyűjtemény:

Avtovlak
Vintgar szurdok oldala
Bled
A hágó
Predjama vár és Postojna barlang