Hegymászás autóval – határtalanul

Új nap, új kihívások, Mangart! Mai napunkon a hegyek, völgyek és tavak játszották a főszerepet. A vádlinkon kívül az autót is megterheltük, mert 2000m-re is felvitte a hátsónkat, és az örök szerelem Vrsic hágón is kanyargott velünk eleget.

De sorjában: fő úticélunk a Mangart csúcs volt a szlovén-olasz határon, mely vonalat egyébként négyszer léptük át ezen a napon az autóval.

Először a Matajur 1600-as csúcsa mellett, egy gyönyörű hegyi úton. Kobarid (Caporetto) városa mellett most csak elgurultunk, azonban ez a környék is megér majd egyszer néhány nap kirándulást!

Bovec határában még felfrissítettük magunkat a Nono grillétteremben – ami a környékbeli raftingosok egyik törzshelye is egyben – majd nekivágtunk Szlovénia legmagasabban fekvő útjának.

Mangart nyereg

A Mangart – vagy ahogy a helyiek nevezik: Mangrt – csúcsa 2679m magas, két, aránylag könnyen megmászható úton teljesíthető, kiindulva a “Mangartska cesta” aszfaltcsíkjának legmagasabb pontján (2072m) lévő parkolóból.

Az utat 1938-ban kezdték építeni hadi célokra, óriási erőfeszítések árán, aztán a 90-es évek végén aszfaltozták le. A majd’ 12km hosszú, szerpentinekkel és alagutakkal felspécizett keskeny panorámaút a motorosok és a kerékpáros(!) megszállottak paradicsoma.

Az út elején, a fizetőbódéban ülő srác felhívta a figyelmünket, hogy csak a felső parkoló alatt kb 2km-re tudunk megállni az autóval, mert lezárták az utat kőomlás és hócsuszamlás(!) miatt. Ööö… Július közepén…

Hát, ha már itt vagyunk, nézzük meg! Hoszamo lendülettel vágtunk neki a szerpentinnek, és nem bántuk meg, mert szenzációs az út is, a Mangart nyereg pedig agyi orgazmus.

Az autót sikeresen leparkoltuk a lezárásnál, felmálháztunk, és nekivágtunk a fennsík felé vezető útnak. Valóban, két-három helyen találtunk omlást, de a motorosok és bringások minden további nélkül feljutottak a felső megállóhoz. Akárcsak mi, gyalogosan!

Tulajdonképpen kényelmes, pár km-es séta volt az aszfaltcsíkon, nade milyen környezetben! Zöldellő, napsütötte völgy az egyik oldalon és a fenséges Mangart csúcsának árnyéka a másikon. A túrát csak némi hógolyózás szakította meg a nyári hőségben – szürreális érzés volt!

Fentről fantasztikus kilátás nyílik a Fusine-i tavak völgyére – ahova később le is ereszkedtünk, – a túloldalon pedig a Mangart ormára. Szinte úgy érezte az ember, meg is tudná érinteni! Csodálatos élmény a hely!

Visszasétáltunk az autóhoz, majd legurultunk a hegyről. Közben csak az őrülten száguldó és előzgető biciklisekre kellett nagyon figyelni.

Predil hágó

A Predil hágó (Passo del Predil vagy Predel) egészét áthatja a történelem. Iszonyat harcok folytak itt, akár Napoleon korában, akár a két világégés során. Többször cserélt gazdát, volt osztrák, olasz, jugoszláv terület is. Lépten-nyomon erődítményekbe, lőállásokba ütközik az ember. Ezek közül a Fort Predil-nél álltunk meg néhány percre.

Ismét áthaladtunk az államhatáron, és a Predil-tónál (Lago del Predil), egy szabadstrandon (Spiaggia libera) töltöttünk néhány órát. Elcsépelt jelzők, csodálatos környezet, zöld hegyek közti kékség.

Friuli tartomány második legnagyobb tava (az elsőre emlékszünk még?), bitang hideg vizű, bár a lányokat és további 6 nyugdíjas olaszt ez nem nagyon érdekelte. Ahogy a kacsákat sem, akik külön műsort csináltak a gyerekek szórakoztatására.

Laghi di Fusine

Ha már fentről, a Mangart mellől megcsodáltuk a Fusinei-tavakat (Laghi di Fusine), akkor most nézzük meg közelebbről is őket. Annyira közelről, hogy a felső tavat – ami a térképen az alsó – konkrétan körbe is túráztuk. Érdekes volt, mert kemény erdei terepen vezet az út, de majdnem végig a parton, és a fák közt átsejlik a tó gyönyörű kéksége.

Az ösvény egyébként része az Alpok-Adria túraútnak. Volt némi izgalomban is részünk, mert a Mangart csúcsa felől mentőhelikopterrel hoztak le valakit, pont a tó túloldalán lévő mezőre. A tókerülés után a kemping melletti Hét törpe büfében kávéztunk-fagyiztunk, majd továbbálltunk a Vrsic-hágó felé.

Újabb határátlépés után úgy döntöttünk, hogy a Zelenci-lápot elengedjük, és inkább a Jasna-tónál, Kranjska Gora mellett pacsálunk kicsit.

Vrsic hágó

Tavaly már végigcsorogtunk a Vrsic hágón, ezért persze meg kellett állni újra a 17-es kanyarnál a kőpakoló helyen, és a legtetején a birkák miatt, de – hogy valami újat is lássunk – a 48. kanyarnál megnéztük a Kugy emlékművet (Kugyjev spomenik).

Visszafelé Cividale-ba gugli barátunk ismét remek útvonalat talált nekünk, így Kobarid-tól a 903-as hegyi úton éjszaka, szürreális körülmények közt léptük át az olasz határt, és Savogna érintésével szerpentineztünk vissza a szállásra.

A bejegyzés a 2019. június-júliusi állapotokat tükrözi!

Linkgyűjtemény:

Mangart nyereg

Predil tó

A következő bejegyzésben a Trieszti-öböl környékén autókázunk.