Mai tervünk a Bohinj-tó (Bohinjsko jezero) és környéke volt, ezért egy bőséges reggeli után autóba pattantunk és lekanyarogtunk a hegyünkről. A tó légvonalban cirka 10km Cadrg-tól, azonban autóval mintegy 70km-t kell megtenni gyönyörű hegyi környezetben.
A Bohinj-tó és Ribcev Laz
Megérkezve a tó keleti csücskébe, Ribcev Lazba parkolót kerestünk és ebédet. A Pod Skalco szabadtéri étteremben ültünk le enni, miközben a mellette lévő hatalmas, függőleges sziklafalon gyakoroltak a mászók. A másik oldalon egy kecskesimogató, így az ebéd utáni program is adott volt. Ezután körülnéztünk kicsit a faluban: Keresztelő János templom, Aranyszarv (Zlatorog) szobor, tópart…
Eredetileg hajóval szerettünk volna átkelni Ukanc-ba, a vízeséshez, de annyit kanyarogtunk a hegyekben, hogy nem lett volna rá idő, így 10 perc autózás után szálltunk ki a kocsiból a Száva vízesés (Slap Savica) fogadóközpontjánál.
A Száva vízesés
Mintegy félórás lépcsőzés után érünk fel a hegyre, de nagyon megéri. Fenn egy kis kilátó fogad, ahonnan látható a Bohinj-tó, és innen tudunk bemenni a vízesés előterébe. Teljesen közel nem lehet menni, a lezúduló víz ereje miatt. A jókora sziklafal oldalából mintegy hetven métert zuhan a víz a türkizzöld kis tóig. Gyönyörű és örökre az agyunkba égő látvány!
Mögöttünk maradt a Bohinj-tó, és ezután már csak a 70 km-es kanyargás volt hátra kedvenc kis falunkig, ahol Marija finom vacsorával várt minket.
Másnapra beiktattunk egy pihenőnapot, így reggel a falu közelében sétáltunk egyet, azután legurultunk a hegy lábánál fekvő Tolmin-szurdokhoz (Tolminska Korita), ami a Triglav Nemzeti Park legdélebbi, legalacsonyabban fekvő területe és Zatolmin falu mellett található.
Tolmin szurdok
Kevésbé ismert, mint a Vintgar szurdok, így a népsűrűség is még bőven elviselhető. A Tolminka és Zadlascica patakok összefolyásánál alakult ki és csodálatos, mohától zöldellő sziklafalak között, vadul dübörgő patakok mellett szívhatjuk teli a tüdőnket a kristálytiszta levegővel. A két órás körtúra alatt több látványosságot is megtekinthetünk.
Mondjuk az elsőt pont nem, mert van ugyanis egy hőforrás ami a patak 5-9°C fokos hőmérsékletéhez képest 18-20° fokosan tör elő a mederből, de csak nagyon alacsony vízállás mellett látható.
Látható viszont az előző bejegyzésünkben említett Ördög-hídja (Hudicev-most), igaz most alulról, 60m-rel a fejünk felett. Ijesztő volt látni, hogy ezen a keskeny lélekvesztőn dübörgünk át naponta kétszer az autóval.
Egy kilátószerűségnél megtekinthető a Medvefej (Medvedova glava) nevű alakzat, mely talán a völgy legszebb része. Itt olyan keskeny a szurdok, hogy egy legördülő óriási szikladarab beszorult a két fala közé, kialakítva ezt az érdekes látványt.
Kisétálhatunk még Dante barlangjához (Zadlaska Jama), amely zárva van a nagyközönség előtt. Innen már visszafelé vezet az út, mégpedig az előbbiekben alulról megtekintett Ördög hídján keresztül az autóúton. Ez veszélyes is lehetne, ha nem tudnánk, hogy fentről csak 1-2 jármű jön le naponta és mostanában egy őrült magyar család…
Visszatérve a bejárathoz, meg is ebédelhetünk a mellette lévő étteremben. Megtettük. Ezután legurultunk Tolminba, hogy feltöltsük a sörkészletünket az Aldiban, ami itt valamiért Hofer. Aki tudja az okát és meg is osztja velünk, annak egy Gumicsizma CD-t ajánlunk fel! Aldi Hofer után maradt még egy kis időnk, nosza, szomszéd hegyen irány a magyar vonatkozású Javorca kápolna.
Világháborús magyar emlékek – Javorca
Nem volt rövid az út… Pont, mint a szállásunk felé, csak ez murvás. A szakadék szélén… Meg a kanyarokban… Azért feljutottunk szerencsésen a parkolóig, majd még húsz perces séta volt felfelé a templom.
Az utolsó kanyar után meglátva az épületet, megint csak az áhítat szavai buknak elő: k…a szép! Egy tisztáson, beékelődve a hegyek közé, hosszú lépcsősor tetején. Rajtunk kívül csak a szakállas idegenvezető volt jelen és megülte a környéket valami végtelen béke és nyugalom.
Visszarepültünk kicsit az időben. Az I. VH idején épült – katonák által – a környéken meghaltak emlékére. Az elesettek nevei – köztük rengeteg magyar – alakulatonként szerepelnek a katonaládákból készült fatáblákba égetve. Kis gyűjtemény katona-tárgyakból. Kívül a Monarchia tagjainak címerei díszítik a falakat. Egy főhajtásra mindenképpen érdemes meglátogatni a helyet!
Utolsó teljes szlovén napunkra a kötelező programokat tartogattuk: Vintgar szurdok – Bled – Vrsic hágó.
A bejegyzés a 2018. júliusi állapotokat tükrözi!
Linkgyűjtemény: