Udine városa és a Trieszti-öböl környékének csodái

Trieszti-öböl. Beiktattunk egy pihenőnapot az események sodrába, így csak estefelé ugrottunk át Udine-be fagyizni és körülnézni kicsit.

Udine

Teljesen véletlenül belecsöppentünk a 2019-es U21-es labdarúgó Európa-bajnokságba, melynek döntőjét aznap játszották, és éppen Udine-ben! Tele volt szurkolókkal a város és mindenfelé plakátok, zászlók rengetege fogadott. A Piazza I Maggio téren hagytuk az autót, és fagyi után céltalanul csavarogtunk a város hangulatos utcáin, majd visszagurultunk Cividale-ba.

Bocche del Timavo

A következő napunk már jóval mozgalmasabbra sikerült! Dél felé indultunk a tengerhez, hogy bejárjuk a Trieszti öböl északi részét. Úton Duino felé megálltunk egy izgalmas helyen San Giovanni di Duino falunál: a Bocche del Timavo természetvédelmi területen.

A Timavo folyó Szlovéniában ered, majd eltűnik a föld alatt és rövid, 40km-es út után itt tör fel a föld alól és folyik bele az Adriába. Klassz hely! A mélyzöld folyót árnyas park veszi körbe, mellette magasodik a Chiesa di San Giovanni in Tuba egyszerű tömbje.

Pár méterre innen találjuk a farkas szobrokat (Monumento ai Lupi di Toscana), melyek az első világháborúban küzdő 76. és 77. gyalogos ezredhez, azaz a toszkán brigádhoz köthetőek. Az országút túloldalán pedig egy kis dombot megmászva a csendes, 1932-ben épült Chiesa di Giovanni Battista templomban gyönyörködhetünk.

Sentiero Rifugio Rilke

Innen már csak néhány kilóméter a Duino kastély a Torre e Tasso (Thurn und Taxis) arisztokrata család birtoka, melynek nagy része látogatható földi halandóknak is. Persze Hoszamo hagyomány szerint, nem egyszerűen leparkoltunk a vár előtt, hanem Duino-t elhagyva a Rilke ösvény (Sentiero Rifugio Rilke) Sistiana felőli végén hagytuk a kocsit, hogy gyalog közelíthessük meg a célt, mivel a 2km-es túraút végig a tenger feletti sziklagerincen halad full panorámával a kék mélységre.

Fantasztikus meglátni a kastélyt a kiugró nagy szikla tetején, és minden kanyarban kényszert érez az ember a fényképezésre. Odafelé kávéztunk, visszafelé ettünk is a Rifugio Rilke büfében, klassz pihenőhely!

Az ösvényt Rainer Maria Rilke német íróról nevezték el, aki a kastélyban vendégeskedett egy ideig, és ezen az úton járt Sistiana-ba. De akár Liszt ösvény is lehetett volna, mert nagy zeneszerzőnk is szívesen látott vendég volt itt.

Castello di Duino

A Trieszti-öböl egyik gyöngyszeme ez a hely. A kastélyban végigsétálhatunk pár kiállításon, de számunkra a gyönyörű kert, és a tengeri kilátás mindent vitt!

Megtekinthetjük a családi bunkert is, ahová háborús vész idején menekült a család, és külön jeggyel a régi vár romjai is látogathatók. Csodálatos az egész, úgy, ahogy van!

Nehéz volt elszakadni ettől a gazdagságot sugárzó, arisztokratikus helytől, de pont szemben, a Trieszti-öböl túloldalán várt minket Villaggio Punta Sdobba, az apró halászfalucska, ami totális ellenpontja az előző helynek.

Villaggio Punta Sdobba

A mindössze 8 (nyolc) lakosú települést csend és nyugalom jellemzi, és igazi turista-mentes övezet. Talán az egész Trieszti-öböl legcsendesebb zuga. Hogy mit kerestünk itt? Nos, a Szlovéniában eredő, Bovecnél vadul rohanó, rafting-paradicsom Soca patak – lassan, méltóságteljesen itt ömlik bele az Adriába, mint Isonzó folyó.

A falu kikötője után indul egy rövid tanösvény (Biotopo del Caneo), mely pallókon vezet a nádasban egy fa kilátóig, ahonnan hosszú percekig bámultuk a folyamot.

Grado a nyaralósziget

Grado következett, melyet a lagúnákon keresztülautózva érhetünk el. Igazából itt csak félórás körbenézést terveztünk, de a gyönyörű település felülírta a tervet, így kétórás pancsolás és egy óra városnézés lett a vége.

A hosszan húzódó tengerparti sétányon kezdtünk, a strandon. A Spiaggia Costa Azzurra homokos partjával, lassan mélyülő vizével, szelíd hullámaival lenyűgözött minket. Ezután a Basilica di Sant’ Eufemia mellett fagyiztunk egy nagyot, és bámészkodtunk a bevásárlóutcákban.

A város kikötője a belváros közepére(!) került, amit egy lagúna köt össze a tengerrel, valami fantasztikus hangulatot adva a településnek. Megbeszéltük, hogy ide még visszatérünk egy hosszabb nyaralásra!

Aquileia – a lepasszolt világörökség

A 352-es úton hagytuk el Grado-t, ami öt km-en keresztül vág át a lagúnán Aquileia felé. Szóval Aquileia…

Világörökség, több ezer tonna római kori kő, templomok. Nos, mi ezt beáldoztuk Grado oltárán és csak pár képet lőttünk a kocsi mellől. Szégyen vagy nem, de a fürdőváros több élményt adott, mint a világörökségek, viszont legközelebb bepótolunk mindent… Sőt Grado-ból hajóval is megközelíthető Aquileia! Szóval legközelebb… Becsszó!

Úton Cividale-i szállásunkra még találtunk egy templomot…

…és körülnéztünk Palmanova-ban. Ez utóbbi egy igen érdekes hely!

Palmanova – a csillag-börtön

Először nézzétek meg a várost felülnézetből:

Tök szabályos, csillag alakú dupla fallal körülvett, mindössze három bejárati kapuval (Porta Aquileia, Porta Udine és Porta Cividale) rendelkező erődváros. Annyira körbe van zárva, hogy sokáig senki nem is akart beköltözni, mert börtönben érezték magukat az emberek. Ezért aztán rabokat költöztettek be lakóknak. Komolyan!

Ma már lakott a település, de valamiért tényleg nincs hangulata. Bazi nagy tér a közepén – a Piazza Grande (ééérted: Nagy tér) – és 3 kivezető kapu, melyeken egyirányú a forgalom, jelzőlámpával. A falak között pedig zöldövezet kocogópályával. Palmanova 2017-óta szerepel a Világörökségi listán “16–17. századi velencei védművek” néven.

A bejegyzés a 2019. június-júliusi állapotokat tükrözi!

Linkgyűjtemény:

A Duino kastély

Grado

Palmanova