Mátészalka – a fény városa

1888-ban kigyulladtak a fények a Szalkai-Schwartz palota előtti utcában, így Mátészalka lett az első város Magyarországon, ahol bevezették az elektromos közvilágítást. További érdekességeket olvashattok a városról a folytatásban.

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye második legnépesebb települését az ország keleti csücskében találjuk. Négy falu összeolvadásával jött létre az 1200-as években. Felemelkedését a XVIII. században betelepült zsidó iparosoknak, kereskedőknek köszönheti. Látnivalói egy kis területre koncentrálódnak, a hangulatos Kossuth Lajos utcára.

Kossuth Lajos utca

A gyönyörűen felújított, csodaszép épületekkel övezett közterület önmagában is sétára csábít, de itt találjuk a Szatmári múzeumot, a Szalkai-Schwartz házat és a zsinagógát egyaránt. A múzeumban váltott jeggyel mindhárom helyszínt megnézhetjük, és érdemes is rászánni az időt a nézelődésre.

A történelmi utcának a Rákóczi utca felőli végén parkoltunk. Itt a Szent József katolikus, és a kis református templom mellett találjuk a bevezetőben említett villamosítás emlékművét egy utcai kandeláber személyében. De ebben a kis parkban világít mécsesével a kisfiú – Bíró Lajos alkotása – aki talán szintén a közvilágítás bevezetésének örül.

Szatmári múzeum

A múzeum legnagyobb attrakciója a több mint száz darabos kocsi-, szekér-, és hintógyűjtemény, mely a legnagyobb ilyen Közép-Európában. A teher- és személyszállítás egykori eszközeit az udvaron körbesétálva tekinthetjük meg a fedett kocsiszínben.

A tájékozódást térben és időben a kihelyezett táblák, és az automatikusan induló videóinstallációk segítik. Láthatóak még a falusi gazdálkodás és néhány foglalkozás eszközei is.

Az épületbe lépve szépen berendezett lépcsőházban merülhetünk el a régi tárgyak és fotók rengetegében, az emeleten pedig képzőművészeti kiállításokat tekinthetünk meg.

Szalkai-Schwartz ház

Folytassuk sétánkat a szemközti Szalkai-Schwartz házban. A holokauszt áldozatául esett család házában – a múzeumban megváltott kombinált jegyünkkel – három kiállítást is megnézhetünk. A büfében ne hagyjuk ki a finom kávét!

Az első kis szobában egy villamosítás-történeti tárlatot láthatunk, talán ez kötötte le legkevésbé az érdeklődésünket, egy picit lehetne bővebb tárgyi anyagú és interaktívabb a helyiség.

A második szoba egy babakiállítást rejt, ahol Szamosi Istvánné gyűjteményét tekinthetjük meg. Az apáca babák mindent visznek!

A legérdekesebb szoba a Tony Curtis emlékterem. A Mátészalkáról elszármazott család legendás színész sarjáról tudhatunk meg rengeteg információt. A berendezett interjúsarok pedig zseniális!

Zsinagóga

Sétánk következő állomása a szomszédos zsinagóga épülete. Mátészalka zsidó lakossága gyakorlatilag eltűnt a holokauszt tombolásával, így az 1857-ben épült templom azóta nincs használatban. Kívülről szépen rendbehozták, felújítására többek közt Tony Curtis is adományozott.

Varázslatos érzés volt a múzeumban megkapott kulccsal egyedül belépni a kihalt épületbe. Megkapó hangulata van még így romjaiban is a zsinagógának, az urbexes hangulatot csak az értelmetlenül halálba küldött emberekre emlékező táblák nyomasztó érzést kiváltó olvasása csökkenti. Úgy tudjuk, felújítanák belülről is az épületet, azonban érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy így maradjon – az állagmegőrzésen túl – mert jelenlegi állapotában sokkal jobban szemlélteti a pusztulást és elmúlást. Emlékezésre így hatásosabb.

Kegyeleti park

Még egy helyen megálltunk körülnézni a városban: a Zöldfa utcai Kegyeleti parknál. A koncepció lényege, hogy a mátészalkai kötődésű kiválóságok kapjanak egy emlékhelyet a parkban. De találunk itt egy országzászlót, ezenkívül van némi kilátás is a dombtetőről.

Mátészalka látnivalói nem töltik ki egész napunkat, de amit láttunk, az csodálatos keresztmetszetét adja történelmi koroknak és népszokásoknak, így jóval több tudással a tarisznyánkban indulhattunk tovább utunkon. Nyírbátorban jártatok már?