Tata látnivalói és egy különleges esemény az Öreg-tónál. Ha mond nektek valamit Kákalaki Akka neve, akkor már bizonyára sejtitek, milyen állatok nyomában jártunk a városban. Bizony, a vadlúd a helyes megoldás!
A tatai Öreg-tó ad ugyanis otthont több tízezer madárnak a téli hónapokban, akik hajnalban kihúznak “legelni” a környék földjeire, napnyugtakor pedig behúznak a tó közepére aludni. Ezt próbáltuk meglesni, de a madarakon kívül bemutatunk még néhányat Tata látnivalói közül is a következő bejegyzésben.
Tatai Fényes tanösvény
A napot a Tatához közeli Fényes Forrásvidéken kezdtük. Található itt egy fürdő kempinggel és egy közel másfél kilométeres tanösvény, melyet végigjárva megismerkedhetünk ezzel a csodálatos lápvilággal.
A láprétek és láperdők karsztforrásai 1973-ra a bányászat miatt kiapadtak, azonban annak leállta után, a kétezres években ismét megindultak. A forrásokból enyhén szénsavas, 20-22°C hőmérsékletű víz tör fel. A térség egyedülálló növénytársulásoknak és állatvilágnak ad otthont…
forrás
Legalább 100 éve használják fürdésre a források vizét, de lehet itt búvárkodni és kirándulni is. Mi persze az időjárásra való tekintettel ez utóbbit terveztük. Megvásárolva a jegyet a tanösvényre még egy kedves biztonságtechnikai eligazítást is kaptunk, majd nekivágtunk a sétának.
Egy székely kapun átkelve a látogatóközponthoz érünk, ami most zárva volt a pandémia miatt. Itt áll egy magas fatorony is, melynek közepén egy 10m magas üvegcsőben láthatjuk, hogy éppen milyen magasra törne fel a karsztvíz a forrásokból.
Szinte végig facölöpökön haladunk, vízben álló fák, hihetetlen színű tavak teszik hangulatossá az utat. Tipikusan az a hely, amit minden évszakban érdemes megnézni, hiszen mindig más arcát mutatja.
A leglátványosabb rész talán az égererdőben megnyíló vízfelület, amely egy kilátóból csodálható meg a legjobban.
A következő állomás sem kevésbé látványos, mert itt a forrásokból felszálló buborékok teszik érdekessé az amúgy sem gyenge tájképet.
A tanösvény létrehozói gondoltak a gyerekekre is, mert az egyik tónál vízi játszóteret is kialakítottak függőhíddal, pihenő mólóval, és “áthúzós” komppal.
Mindent összevéve hatalmas élmény végigsétálni a cölöpsétányon ebben a – hazánkban ritkán látható – gyönyörű környezetben. Talán az Ócsa közelében található Selyem-réti tanösvény nyújt ilyen élményt, de jóval kisebb méretben. Nehéz volt innen tovább indulni, főleg, hogy egy fekete kiscica is szeretett volna velünk tartani további utunkon.
Cseke-tó és az Angolpark
Visszagurultunk Tata központjába és leparkoltunk a Cseke-tó közelében. Egyik előző írásunkban már vázoltuk Tata fő nevezetességeit, ezért most a fősodoron kívüli, ám nem kevésbé látványos néznivalókat vettük sorra.
A Cseke-tó körüli Angolparkot természetesen az Eszterházyak építtették az 1700-as évek végén. Igazán pihentető körbesétálni a műromokkal, barlanggal, és számtalan látványossággal rendelkező parkot. A romokhoz például felhasználták a már általunk is meglátogatott vértesszentkereszti apátság köveit.
Átsétáltunk az Öreg-tóhoz, és a vár közelében ettünk egy pizzát, miközben a víz felett rajzó sirályokat bámultuk. A bevezetőben említett vadlúd behúzás várható időpontja még odébb volt, ezért elhatároztuk, hogy körbesétáljuk a tavat, útba ejtve a Kálvária-dombot.
Kálvária-domb – Tata “csúcsa”
Az Eszterházy-kastély mellett elhaladva hangulatos kis falusi házak között értük el Tata legmagasabb pontját 166m-en. Csodálatos a hely! A kopár mészkősziklán megpihenve fantasztikus az elénk táruló kép. A kis Kálvária templom mellett a golgota szoborcsoport, a régi víztorony – melynek belsejében kiállításokat és koncerteket rendeznek – és a Fellner Jakab kilátó látványos egységet alkot a dombtetőn, amelyet a lenyugvó nap fényei még jobban kiemeltek.
A kilátó zárva volt ugyan, de a története így is érdekes, legalábbis számunkra meglepő volt, hogy Turul sörétöntöde néven működött hajdanán. Ugyanis a magas torony belsejében lezúdított folyékony ólom kis golyókká alakulva, az alant elhelyezett hűtővízbe érkezve megtartotta formáját és így elkészült a sörét.
A meredek sziklafal két oldalán leereszkedhetünk egy ösvényen, hogy megnézzük a lenti Geológus parkot, meg persze hogy lentről is fotózhassuk a csodálatos látványt. Némi pihenő után tovább indultunk az Öreg tó partja felé, amikor hatalmas gágogással elrepült felettünk egy libafelhő. Elkezdtük hát mi is szaporázni, nehogy lemaradjunk a behúzásról.
Libavadászati tanácsadás, avagy hogyan lehet lemaradni arról a dologról, amiért oda mentél, ahol vagy.
Akkor még nem sejthettük, hogy a Kálvária dombon látott néhány madár lesz az összes, amit repülni látunk a tó felett. Az alcímből azonban már biztos mindenki számára világos lehet, hogy lemaradtunk a látványos behúzás részről, mert a fránya libák ma valamiért korábban érkeztek, mint az átlag napokon.
Sebaj, azért körbesétáltuk a tavat, egy nem túl látványos sétaúton. Késő ősszel lehalásszák és leengedik a tó vizét, ilyenkor furcsa holdbéli tájjá változik a medre. Közben teljesen ránk sötétedett, de a túloldalon, a parti sétányon még sokáig gyönyörködtünk a tájban, a kivilágított várban és magunkba szívtuk a város semmihez sem hasonlító hangulatát. Tata látnivalói megint lenyűgöztek.
A bejegyzés a 2020. decemberi állapotokat tükrözi!
Linkgyűjtemény:
3 hozzászólás “Nils Holgersson nyomában – egy nap Tatán” bejegyzéshez