Túra Sukoró felett

A Velencei-hegységben, Sukoró felett kirándultunk, hihetetlenül szép környezetben. Számunkra óriási meglepetés volt, mennyire hangulatos részek bújnak meg a szédületesen magasnak nem mondható dombság “bércei” közt. Utunkat végig különböző formájú ingókövek kísérték, vadvirág mezőkön vágtunk át és dél-amerikai pampákat idéző környezetben bámultuk fentről a Velencei-tavat. A Hurka- és a Bodza-völgy gyönyörű, kies látványa pedig sűrű fotós megállókra kényszerített minket.

Miska huszár Pákozdon

Sukoró előtt azonban egy túlméretes ólomkatona lábainál kezdődött a történet… A napot ugyanis Pákozdon indítottuk, ahol a 13m magas Miska huszár vigyázza az M7-es forgalmát. Persze ennél jóval többről van szó, hiszen a huszár igazi hungarikum, a bátorság és a magyar hagyományok jelképe is egyben.

A magunk részéről megemeljük kalapunkat a fantasztikus alkotás kiötlői és kivitelezői előtt, hiszen teljes egészében magánerőből készült a szobor. (Miska weboldala)

Vadaspark kilátással

Sokat jártunk a Velencei-tónál, de valahogy a Pákozd-Sukorói Arborétum és Vadaspark eddig kimaradt a szórásból. Most azonban bepótoltuk, hiszen örömmel fedeztük fel, hogy a járványhelyzet korlátozásai ellenére nyitva tartanak.

Mondjuk ezt rajtunk kívül még több százan így gondolták, hiszen az autóval már csak az út szélén tudtunk megállni, mert a parkolóban egy zsebkendőnyi helyet sem találtunk. Szerencsére bejutva az objektumba már nem volt zavaró a tömeg, a 7 hektáros területen remekül eloszlott a nép.

És miért is ajánljuk a helyet? Nos, a hatalmas parkban nagyokat sétálhatunk, állatokat figyelhetünk meg. Van egy kis tó, melynek partján piknikezhetünk, a gyerekeknek pedig egy jópofa játszótér áll rendelkezésére. Egy erdészeti tanösvényt és egy kis múzeumot is látogathatunk (ami most zárva volt), valamint egy 15m magas kilátóból gyönyörködhetünk a Velencei-tó panorámájában. Minden adott tehát egy kellemes nap eltöltéséhez.

Húsvét alkalmából jópofa nyomkövetős játékot is szerveztek a gyerekeknek és a lányok örömmel olvasgatták az ajándék könyveket a túra végén.

Sukorói körtúra

2-3km bóklászás után következett Sukoró, hogy a bevezetőben említett környezetben még 10-12km-t rátegyünk a mai nap mérlegére. A Mandula cukrászda előtt parkoltunk le, ahova eddig csak fagyizni jártunk. A faluban mindenhol kedves táblák fogadják a vendégeket “Maradj otthon, ne most látogass hozzánk!” felirattal, ami teljesen érthető a mai helyzetben. Azért, ha már leutaztunk Budapestről úgy döntöttünk, hogy mégiscsak szétnézünk a környéken.

Milyen jól tettük! Maga Sukoró is egy kis ékszerdoboz, de felmászva az Erdész utcán, aztán az Alsó-Csepegő forrásnál beváltva az erdőbe rögtön lenyűgöz a természet. És ez így marad végig a túra során, sőt fokozódik!

Az Éva forrást elhagyva a Gádé-hegy oldalában, a Csöpögő völgyben halad Zöld sáv jelzésű utunk. Az erdő mohával borított fái megszűrik a fényt, színes-szagos virágmező kísér minket (utánanéztünk: odvas keltike) és üdítően ritkás a népsűrűség.

Egy kereszteződésnél átváltunk a Piros háromszög jelzésre, melyet óriási ingókövek is jelölnek. Ezen a szakaszon úton-útfélen belebotlunk ezekbe az érdekes gránit formációkba, melyek a Velencei-hegység jellegzetességei. Kemény anyaguk révén az idő múlásával kiemelkednek a környezetükből, pontosabban a környezetük erodál körülöttük, és így jönnek létre ezek az “egymásra hajigált” alakzatok. Nagyon klassz látvány mind, és persze az összes ingókövet meg is kell mászni!

Egy kis hegymászás után eljutottunk a Csúcs-hegy tövébe, ami megint más világ. Itt a fennsíkot cserjés, ligetes, alacsony növényzet borítja, így a panorámában is gyönyörködhetünk. Az egyik sziklánál pihenőt tartottunk táplálékbevitel, és folyadékkivitel céljából. Fotózás, rovarszemle, madármegfigyelés és kézenállás fért bele a rövid megállóba.

A pihenő után következett a kirándulás talán legszebb szakasza. A Hurka- és a Bodza-völgy gyönyörű, szinte szurdok-szerű tájékán halad a Piros sáv ösvénye egészen az Angelika forrásig.

Innentől egy szekérúton poroszkáltunk a Nagy-legelő nevű területen cserjék, fák és lovak között. Egészen a Zöld kereszt becsatlakozásáig haladtunk, amely már levezetett – egy kicsit csúszós, törmelékes úton – egészen a faluig.

Keresztülsétáltunk a falun az autóig, miközben még megnéztük a református templomot.

Tartalmas nap volt és bebizonyosodott újfent, hogy csak elindulni nehéz, aztán az élmények már jönnek maguktól.

Ja, és hazafelé még láttunk egy húsvéti tyúkot Pettendnél…

A bejegyzés a 2021. áprilisi állapotokat tükrözi!