Longobárdok nyomában

Cividale del Friuli – Idei kéthetes nyaralásunk története (hál’ Istennek) sok karaktert igényel. Egy hétig csavarogtunk és majd’ egy hetet pihentünk az Adria partján. Közel 3000km-t tettünk meg, érintettünk 4 országot, két szigetet, kóboroltunk hegyek mélyén, pancsoltunk tengerben, világörökségeket, vízeséseket és számtalan kikötőt derítettünk fel. A szállásokkal nagy szerencsénk volt, kiváló körülmények között pihenhettünk. Tartsatok hát velünk és olvassátok szeretettel beszámolónkat!

Az idei nyár legmelegebb napjaiban indultunk olaszországi, Friuli tartományban található szállásunk felé, így adódott, hogy Szlovéniában is megálljunk pár helyen nézelődni.

Első célpontunk a Špitalič pri Slovenskih Konjicah falu mellett található kartauzi (Zicka kartuzija) kolostor romjai voltak. Alig tértünk le az autópályáról, rögtön beszippantott a gyönyörű szlovén vidék. Bájos dimbes-dombos tájakon, keskeny utakon, hangulatos kis falvakon vezet az út.

Tipp: a kolostornál véget ér ugyan az aszfalt, de jó időben ajánlott a murvás úton tovább haladni, mert lenyűgöző környezetben lesz részünk, és ugyanúgy visszavisz az autópályához.

Kartauzi kolostor

A több mint 850 éves templom romjai lenyűgözőek és impozánsak. Vagy fenségesek… Árad belőlük a gregorián! Szinte maga elé képzeli az ember az egykori szerzetesek mindennapi tevékenységeit, amit a múzeumi rész is próbál bemutatni, elég kevés sikerrel. Sokkal érdekesebb a mohával benőtt kövek közt bolyongani egy fél órát, és magunkba szívni a gyönyörű környezet és histórikus hely elegyének esszenciáját.

A Cilleiek egykori központja – Öreg-vár, Celje

Mivel innen csak pár km Celje, felgurultunk a – történelmünkből jól ismert – Cillei család egykori központjához, az Öreg-várba (Stari Grad, Celje). Magasra épült a vár, így adott a csodálatos panoráma, mind a környező hegyekre, mind Celje városára.

Pláne, ha megmásszuk a Frigyes torony lépcsőit, melynek falai 23m magasak és 3m vastagok – így elég jó a légkondicionálás odabenn. Ha bírjuk vádlival, a torony alagsorában találjuk a “Szörnyűségek színházát”, ami piros ledekkel megvilágított kínzóeszköz kiállítást takar.

Egyébként itt minden II. Frigyes gróf és Desenice Veronika legendás szerelméről szól. Még a büfé is, mely Veronika Café névre hallgat, és ahol finom a kávé.

Megtekinthetjük továbbá az egykori lakótornyot, van kis játszótér a lurkóknak, a nagy udvaron pedig rendszeresek a rendezvények, koncertek.

Megnéztük volna még az alattunk elterülő óvárosi részt is, de az extrém meleg felülírta a programot, így bevágódtunk a kellemesen hűvös autóba és irány Itália!

Cividale del Friuli – a világörökség

Friuli tartomány legszebb és legősibb városkája: Cividale. A szlovén határ és Udine között félúton fekvő 2000 éves települést Julius Caesar alapította. A Júliai Alpok és a friuli-i síkvidék találkozásánál helyezkedik el, óvárosát kettészeli a Natisone folyó, mely látványa még ad egy utolsó löketet már így is túlcsorduló érzékszerveinknek.

2011. óta a Világörökség része a város, hét másik helyszínnel együtt: “A longobárdok Olaszországban, A hatalom helyszínei, 568-774.” megjelöléssel. Egyedülálló építészeti és művészeti maradványai teszik méltóvá a címre a Longobárd Hercegség egykori központját.

A lényeg azonban az ódon, macskaköves utcákban, a festett spalettás ablakokban, a késő este nyitó trattoriákban, a város szívén keresztülfolyó Natisone türkiz színében, a Ponte del Diavolo szédítő magasságában, és a mindig elegáns helyiekben rejlik. Hangulat… Ez a kivonata a helynek. Ez az, amire azt szokták mondani: a fénykép nem adja vissza, ott kell lenni!

Szállásunk az egyik központi téren, a Piazza Paolo Diacono-n volt (amit persze egy longobárd történetíró szerzetesről neveztek el), így ha erre a “hangulatra” vágytunk, elég volt csak kitárni a spalettákat és máris az esti forgatag közepén érezhettük magunkat.

Vagy éppen piacon: reggelente hol egy halárus, hol egy zöldséges kezdte a napot a téren, de volt olyan, amikor veterán autóval parkolt le egy bácsika kedvenc kávézója előtt. Ha pedig behajtottuk az ablaktáblákat, élvezhettük ennek az igényesen berendezett, minden extrával ellátott kis lakásnak az előnyeit.

Első esténken mihez is kezdtünk volna: céltalan csavargással felfedeztük az óvárost. Templomokkal jól áll a hely, bármerre indulunk, pár percen belül biztos toronyba ütközünk.

Tippünk: a Chiesa di San Pietro e San Biagio templom utáni kis lépcsőn menjünk le a folyópartra, csodát látunk!

Ami nem maradhat ki egy Cividale-i nyaralásból az a Ponte Del Diavolo, azaz az Ördög hídja. A Natison folyóban lévő hatalmas sziklára eredetileg a XV. században épített kétpilléres híd gyönyörű látvány.

Tipp: a legjobb rálátás az óvárossal átellenes partról a Chiesa di San Martino mögötti kis kilátóteraszról van.

Következő napunkon lepkékre vadászunk!

A bejegyzés a 2019. június-júliusi állapotokat tükrözi!

Linkgyűjtemény:

Kartauzi kolostor

Celje

Cividale del Friuli oldala

Friuli tartomány turizmus oldala