Szoborportya karantén idején 2.

Budapest szobrai. Folytatva az előző bejegyzésben megkezdett portyámat, az Alagút feletti kilátóteraszról felbaktattam a Várba. Hihetetlen, hogy néhány kertészkedő munkáson kívül csak ketten csodáltuk a megunhatatlan pesti panorámát. Én és Savoyai Jenő… Jenő elég passzív volt, így egyedül sétáltam végig a máskor turistáktól zsúfolt teraszon.

Budavári Palota

A Sándor palota előtt gyanakodva figyelő palotaőrök és rendőrök között vágtam át a téren, pedig csak Budapest szobrai érdekeltek. Senki nem tartóztatott le, így az Egykori Honvéd Főparancsnokság szépülő épülete mellett már ismét egyedül fényképeztem Gróf Bethlen István szobrát.

A következő sarkon egy Öreg huszár vizsgálgatja a kardját – csaknem kilencven éve – kicsit odébb pedig Görgei Artúr üli meg büszkén lovát. (A nevét szándékosan pontos “i” betűvel írtam “y”helyett, bár megoszlanak a vélemények…)

Clark Ádám tér

Bekukucskáltam a hangulatos Tóth Árpád sétány fái közé, majd elindultam lefelé a Clark Ádám térre. Útközben még találkoztam Margittal és Gellérttel a Budavári sikló két kocsijával, akik az egymással ellentétes állomásokon várták szomorúan a tömegközlekedés újbóli beindulását.

A Clark Ádám téren megpihenve még a legérzéketlenebb léleknek is egyértelművé válik, hogy miért része a világörökségnek a budai Várnegyed.

Lánchíd

A Lánchídon gyalog átkelni szintén egy orgazmus, ráadásul most még teljesen szürreális érzésem is volt az emberek nélküli híd közepén hegedülő cigány koldustól.

Szabadság tér

Pár perc séta után a Szabadság téren egy érdekes szoborra lettem figyelmes. Kehely formájú, rajta a felirat: “És vissza nem folyik az időnek árja, előre duzzad feltartózhatatlanul.” Az Újépület vértanúinak emlékműve nem egy ismert alkotás, utána kellett olvasnom, mi is volt az az Újépület.

Az Újépület (Aedificium Regium Novum), németül Großes ärarial Gebäude (kincstári nagyépület) vagy Neugebäude egy hírhedt erőd- és laktanyaszerű katonai épület volt, mely egykor Pesten, a Lipótvárosban, a mai Szabadság tér területén állt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után tömegével zárták ide a magyar hazafiakat. 1849. október 6-án az épület falánál végezték ki Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány miniszterelnökét, az aradi vértanúk kivégzésével azonos napon. A kivégzés emlékét őrzi az egykori épület északkeleti sarkának helyén emelt Batthyány-örökmécses.

wikipedia

Éles kontrasztként a szoborral szemben, a Tőzsdepalota oldalán figyel Süsü-jelmezben Bodrogi Gyula színművész, egy Kolodko miniszoborként.

Egy régebbi bejegyzésünkben már írtunk a Szabadság tér látnivalóiról, de van még ami kimaradt. Például a Parlamentből az amerikai nagykövetségre siető Ronald Reagan színművész és elnök.

Befejezésül pedig jöjjön még egy Kolodko szobor a Hold utcából, ami egy Holdon guruló holdjárót formáz.

Összegzésül: nagyon jó, és egyben roppant furcsa érzés volt az üres városban ténferegni. Jól látszott, hogy az emberek nagy része betartja a szabályokat, ami viszont feltűnő volt – talán az üresség miatt – a rengeteg hajléktalan ember az utcákon.

Reméljük, mielőbb kigyógyul a világ ebből a nyomorult vírusból, és visszaáll minden a régi kerékvágásba. Bár erről is hosszan lehetne vitatkozni…

A bejegyzés a 2020. májusi állapotokat tükrözi!