A Budai Zöld túra a Gellért tértől egészen Telkiig vezet, 45km hosszan. Egy könnyű, ámde látványos szakaszát már végigjártuk a Gellérthegyen, és ezt folytattuk most ezen a napsütötte hétfői napon, a karanténból lassan éledező főváros gyönyörű hegyei között.
Városmajor és a Fogaskerekű
Az előző szakaszt a Tabánnál fejeztük be, most pedig a Városmajorban parkoltunk le az autóval, így kihagytuk a Hegyalja út – Déli pályaudvar forgalmas részeit. Innen már hangulatosabb utcákon, lépcsősorokon halad a Zöld, ám mi ezt a pár kilométert is kikerültük, csupán azért, hogy a gyerekek utazhassanak a Fogaskerekű vasúton.
A Vérmező – Horváth Kert szakaszról itt olvashattok: Séta a Várnegyedben
Nagy élmény volt a furcsa vonattal – vagyis a hatvanas villamossal – közlekedni! A fiatalságnak az újdonság, a felnőtteknek pedig a feltörő nosztalgia miatt.
A Városmajor végállomástól a Városkút megállóig csattogtunk csupán, de aki kihagyná a most következőket, az egészen a Széchenyi hegyre is felkapaszkodhat a Fogassal. Mi azért szálltunk le itt, mert végre rácsatlakozva a Zöldre a Jókai-kerttel kezdtük a túrát.
Kezdtük volna… A Kert ugyanis zárva volt. Később a fészbukon találtunk egy kéthetes írást, hogy majd kiírják, ha hétvégén is nyitva tartanak, addig csak hétköznap látogatható. Sebaj, majd legközelebb!
Széchenyi emlékhely és kilátó
Továbbálltunk hát, és egy hosszú lépcsősoron felgyalogoltunk a Széchenyi emlékhelyhez, ahol a “Legnagyobb magyar” mellszobrának hűlt helyét lehet megtekinteni, ugyanis ezt még 1995-ben ellopták. Persze felette az emlékmű-kilátónál van egy másik szobor, de jó lenne rendbe tenni kicsit ezt az alsó részt is…
Az emlékhelytől felcaplattunk a kilátóig, ami tulajdonképpen egy artézi kútház volt a Városligetben egykoron, aztán felcipelték ide a hegyre, hogy pöpec kilátó és emlékhely legyen.
Vándor, kit utad erre hoz, e kéz hordta kőrakáshoz,
Padfelirat az emlékhelyen
tudd a legnagyobb magyar nevét: a dicsők dicsője, a nagy Széchenyiét!
Keresztelője volt a honfi… tisztelve, áldva a nemes…
viseli ez orom, most és mindenkoron.
Mondjuk, itt minden “Széchenyi”, kezdve a heggyel – amit szintén róla neveztek el – az utcákig, minden a “Legnagyobb magyarról” szól.
A Széchenyi-emlék úton, majd a Farkasvölgyi úton haladva célba vettük a Széchenyi lejtőt, közben elhaladtunk néhány erődítménynek álcázott családi ház és a Széchenyi-hegyi adótorony mellett, majd kilyukadtunk a kies Apáca-rétnél.
Farkasvölgy
Némi fotózkodás után nekivágtunk a Farkasvölgynek a Széchenyi-lejtő kanyargós ösvényén, hogy elérjük a kis kápolnát, ami miatt újra letértünk a Zöldről. Nagyon hangulatos az út, azonban némi figyelmet igényel a száguldozó bringások miatt. Pár perc alatt elértük az Úti Madonna kápolnát, jól megnéztük, majd továbbálltunk.
Ekkor egy ravasz ötlettől vezérelve nem kanyarodtunk vissza a főcsapásra, ami bevisz a Gyermekvasút végállomásához, hanem végignyomultunk a Farkasvölgyön hosszában egy kevésbé használt ösvényen.
Valószínűleg a szintemelkedés miatt járnak erre kevesebben, mindenesetre nem gondoltuk, hogy a Budai-hegyekben van még olyan hely, ahol emberfiával nem találkozunk. Végül kibbukantunk a Gyermekvasút vonalán, valahol a végállomás és Normafa között.
Következett a “nemszeretem” rész a Normafánál: tömeg, forgalom, kipufogógáz, és hihetelen árak két kávéért és pár gombóc fagyiért. Akkor jutottunk egy kis levegőhöz – szimbólikusan és konkrétan is – amikor a sípálya tetejénél leültünk a réten piknikezni, és a kilátásban gyönyörködni. Aki kihagyná ezt a népszerű szakaszt, az a Gyermek-Úttörővasúttal felpöföghet egészen a János-hegyig.
Harangvölgy
Megpihenve vágtunk neki a Harangvölgy hatalmas lejtőjének, ami egyik fő célpontunk volt a mai napon a Budai Zöld vonalán kívül. Mindenkinek szívből ajánlunk itt egy túrát az év ezen időszakában, hiszen vadvirágoktól borul pompázatos színorgiába az egész völgy. Ettől olyan volt az egész, mintha egy mesében sétálnánk.
Ha nem a vadvirágos rétben gyönyörködünk éppen, akkor tekintetünket mágnesként vonzza Budapest legmagasabb pontja: az Erzsébet-kilátó a János-hegy tetején.
Egyszer minden csoda véget ér, mi is hamar leértünk a civilizációba és némi bodzavirág-vadászat után a Harangvölgyi útnál tapostuk újra az aszfaltot. Persze ez az állapot csak átmeneti volt, és hamarosan már újra a Budai Zöld túraút jelzését követtük a Tündér-sziklák felé.
Tündér sziklák és libegő
A sziklacsoport a János-hegy egyik nyúlványát képező Tündér-hegy lejtőjéből emelkedik ki a magasba és uralja a környezetét. A Tündér-szikla oldalán a zöld háromszög kiépített sétaút vezet, tetejéről Budapestre nyílik panoráma. Könnyen hozzáférhető dolomitjáért korábban kőfejtőként is használták, ma azonban csábító kiránduló célpont. A szikla és környezete 1977 óta védett terület, kérjük, aki arra jár, vigyázzon rá!
normafapark.hu
Némi hancúrozás után elértük a Libegő vonalát, és nagyon vicces volt, ahogyan a fejünk felett lógva suhantak el az emberek. A Csiga út nevű lépcsősoron, végig a Libegő alatt sétálhatunk le a hegyről, egészen az alsó állomásig.
Széll Kálmán tér
A Libegő alsó állomásától lebattyogtunk a Budakeszi útig, és az első busszal lezúdultunk a Széll Kálmán térig. Nem jártunk még itt megboldogult “Moszkva-tér” korszaka óta, és elhűlve csodálkoztunk, milyen remekül megújult a terület. Igaz, a törzsközönség nem változott…
Maga Széll Kálmán is itt figyel szoborba öntve, de itt találkozhatunk Mekk mesterrel is, Kolodko Mihály egyik kis remekművével. (Azt tudtátok, hogy végül Mekk Elek a szabómesterséget választotta?)
Van még itt vagy harminc egyéb kis alkotás elszórva, amik Plank Antal szobrász alkotásai. Jelenlétük oka a dekorációs funkción túl elég prózai: a tér megálmodói így akadályozták meg, hogy gördeszkások és egyéb akrobaták idő előtt “tönkresportolják” a berendezéseket.
Köszönjük, hogy velünk tartottatok a Budai Zöld – bár kicsit lazán követett – második szakaszán, ahol úgy túráztunk 15km-t, hogy ki sem tettük a lábunkat Budapestről. Van még ilyen város a világon?
Az előző szakasz: A Budai Zöld túra Gellért-hegyi szakasza
A bejegyzés a 2020. júniusi állapotokat tükrözi!
Linkgyűjtemény:
Jók a képek!
Köszi! Nekünk is tetszenek! 🙂
gotara bi nirx.
Foi divertido ler seu artigo. Yevette Jareb Grove
Good luck to your blog as I continue to follow regularly. Elmira Kane Merridie
Ich habe es genossen, Ihren Artikel zu lesen. Fallon Welby Ashton