Szezonnyitó túra Dömörkapunál

Dömörkapu Szentendre felől közelíthető meg a legegyszerűbben autóval. Meg is közelítettük, és innen kirándultunk 7km-t a télbe burkolózott hegyek között. Befagyott vízesés, fantasztikus panorámapont, egy új építésű kilátótorony, és a Lajos forrás voltak utunk főbb állomásai.

Dömörkapu

Kiindulópontunk neve nem összekeverendő a másik Dömör-kapuval, ami Pécsett található az állatkert mellett, és szintén egy remek hely. Mi most a Visegrádi-hegységben jártunk a Bükkös-patak szurdokában. A patak két oldalán magasodik a Kapitány-hegy és a Bölcső-hegy, mely utóbbit másztuk meg az újonnan épült kilátó megtekintése céljából.

Dömörkapu vízesés

Nevezett patak néhány méterre a parkolótól létrehozott egy csodaszép vízesést, melyhez a műút hídja alatt tudunk lemászni egy meredek lépcsőn. Remek látvány volt, ahogyan a félig befagyott mederben zubogott a víz, miközben több métert zuhanva folytatta rövidke útját a Duna felé.

Kőrösi Csoma Sándor emlékmű

A parkolótól a Zöld Háromszög jelzésen vettük be magunkat a Bölcső-hegy fái közé, mely jelölést sokáig követtük utunkon. Megmászva a meredélyt immár felülről szemlélhettük a szurdok alján vezető aszfaltcsíkot. A téli erdőben való túrázásnak az az egyik előnye, hogy a fákkal benőtt részeken is remekül átlátni a lombok hiánya miatt. A kilátóig vezető ösvényen több helyen is szájtátva bámulhatjuk a panorámát a szakadék széléről. Ezen a szakaszon a kisgyerekekre és a szeleburdi nagyobbakra fokozottan figyeljünk, mert kitett részeken is keresztül haladunk!

A Kőrösi Csoma Sándor emlékmű egy fantasztikusan kialakított pihenőhely és kilátópont is egyben. Romantikus padjánál jólesik megpihenni és megreggelizni. Már ha hoz magával ennivalót az emberfia… A miénk bizony lentről integetett az autóból… Némi tanakodás – és rövid mérgelődés – után üres hassal indultunk tovább a Lajos-forrás felé.

Lajos-forrás, a bővizű

Rövid erdei séta után a forrásnál visszaérkeztünk a civilizációba. Mondjuk egy kávézó is jól jött volna… A báró Podmaniczki Lajosról – a terület egykori tulajdonosáról – elnevezett csermely vize igen bőséges és igen finom. Annyira, hogy egykor “Dobra vodának” (Jóvíz forrásnak) is hívták. Nehéz közel férkőzni a kifolyóhoz, mert sorban állnak az emberek, hogy megtölthessék tartályaikat az éltető nedűvel.

A Lajos-forrásnál több túraútvonal is összefut, ezért innen könnyen megközelíthető például az Anna-völgy, vagy a Holdvilág-árok is. Rövid, vízkóstolóval egybekötött pihenő után nekivágtunk a Bölcső-hegy oldalának, hogy a tetőn kipróbáljuk az új kilátót.

Bölcső-hegyi kilátó

Húsz perc alatt meg lehet mászni az 587 méteres hegyet, de az út felér egy kardió edzéssel. Ráadásul beértünk egy nyugdíjas természetjáró csoportot is, akiknek

körzetük az erdő, tempójuk halálos…

Cobra 11

Kedélyesen társalogva azért felértünk végül a csúcsra és megcsodáltuk a kilátót lentről és fentről is. Nincs sok hely a hegytetőn, így az építmény is elég szűkös, talán 3-4 ember tartózkodhat fenn egyszerre. Viszont a kilátás überbrutál! 360° fokban láthatjuk kis hazánk nagyobb hegyeit és Szentendrét.

Irány a Zergevirág-forrás!

Miután kinézelődtük magunkat, önkontrollt kellett gyakorolnunk az élelemhiány és a közelgő naplemente miatt. Így nem sétáltunk el a Hubertus házig a Csikóvár hegyeken keresztül, hanem letértünk a Zöld Háromszögről, és egy kis kerülővel visszamentünk a Lajos-forráshoz.

Itt semmi sem változott míg távol voltunk, így rövid szerelvényigazítás után nekivágtunk a Kék Kereszt ösvénynek, mely egészen a Zergevirág-forrásig vezetett minket. Felmerülhet mindenkiben – bennünk legalábbis felmerült – miről is kapta a nevét a hely. Nos nem az állatról, hanem a 2019-es év vadvirágáról, a magyar zergevirágról.

A forráshoz át kellett kelnünk a Bükkös patak gázlóján, ami izgalmas volt a félig befagyott meder felett. A lányok hosszú perceken át játszottak a jégen. Szép a hely. Nemcsak a forrás és a patak miatt, de van itt egy nagy rét is esőbeállókkal, tűzrakó helyekkel, padokkal, asztalokkal. Sőt még pottyantós budi is van! Jó időben remek terepe lehet egy hétvégi pikniknek.

Egyszer minden túra véget ér, ezért elindultunk Dömörkapu felé az autóhoz. Mehetünk az aszfaltozott úton is, de sokkal érdekesebb a szurdokban vezető zöld kereszt jelzésen, ami végig a Bükkös patakot követi. Néhányszor keresztezzük is a medret, ami izgalmas móka így télvíz idején.

A titokzatos Ikon-kő

Nem sokkal azután, hogy a jelzés visszatér a műútra – de még a Dömörkapui-barlang előtt – találhatunk egy rejtélyes emlékművet a sziklák közt, a patak partján. Nem tudni mi történt ezen a helyen. Történelmi esemény? Valaki emlékét őrzi? Szakrális hely volt? A cirill betűs (szerb?) felirat csak azt a tényt ismerteti, hogy az emlékművet felújították. Mindenesetre belengi a helyet egyfajta misztikus hangulat…

Jóleső fáradtsággal huppantunk az autóba és felfaltuk a csonttá fagyott szendvicseket. Kellemes túra volt, néhol kemény emelkedésekkel. A kilátót nézzétek meg minél előbb, mert tavasztól sorbanállás lesz! Hiányzott már a mozgás a karácsonyi kajadömping után, és ez a néhány km-es kirándulás jól indította az évet.

Tavalyi évünk összefoglalóját itt találjátok: Összegzés 2021.

Rövid videó a napról