Duna-korzó és szoborséta Budapesten

Előző bejegyzésünkben meglátogattuk a Pesti Vigadó épületét Kautzky Armand vezetésével, azután pedig sétáltunk egyet a Duna-korzó környékén. Erről olvashattok most.

Egy kávé után a Vigadó tértől továbbálltunk a Széchenyi István tér felé, miközben a dunaparti panorámában gyönyörködtünk, és további érdekes szobrokat vettünk alaposan szemügyre. Irány a Duna-korzó!

Kolodko kétszer

Két Kolodko alkotás késztet megállásra séta közben. Az első kiterülve hever a kőkorláton – a Lufikutya csonttal – és első ránézésre inkább egy kutyagumira hasonlít.

A Kárpátaljáról származó művész másik alkotása Roskovics Ignácz festőművészt ábrázolja, és Ungváron felállított szobrának másolata. A különbség mindössze az, hogy ott az Ung folyót festi, itthon pedig a Dunát.

Update: pont most olvastuk, hogy egy pályatársa művészi performansz keretében bedobozolta Kolodkonak ezt a szobrát, mert silánynak tartotta. Művészi dolgokban nem foglalunk állást, de valószínűleg egy alkotás értékét az emberek szeretete minősíti a legjobban, abban pedig Kolodko nagyon jó. Nekünk is tetszenek a művei.

Az Eötvös téren a báró szobra érdekes kontrasztja a mögötte épült szállodának.

Széchenyi tér

A Duna-korzó után a Széchenyi István tér egy kis zöld oázis a Lánchídra igyekvő forgalom közepén. Megtaláljuk itt Deák Ferenc szobrát, a Széchenyi emlékművet, és Budapest legöregebb akácfáját is, ami több mint 230 éves. A hátteret pedig a Gresham palota gyönyörű épülete adja.

Kövér rendőr szerencsét hoz

A Széchenyi térről besétáltunk a Zrínyi utcába, a Bazilika felé. Jól mutat a hosszú utca végén a nagy templom.

A Zrínyi utca – Október 6-a utca sarkán egy aranyos rendőr bácsinál álltunk meg fotózni. A Horthy-korszak díszegyenruhájában szemlélődő pocakos öregúr Illyés András alkotása. A pletykák szerint a pocak megsimogatása szerencsét hoz, ezért igencsak fénylik ama bizonyos testrész.

A Bazilikában már többször megfordultunk – erről itt írunk: A Szent István Bazilika – ezért most az Október 6-a utcánál elfordultunk az Erzsébet tér felé.

Az Erzsébet tér

A Hild tér végében lefényképeztük a Rikkancs fiú szobrát. Szőke Lajos szobrának kezében eredetileg a korhű Est című újság egy példánya lett volna, de valamiért átváltozott Blikkre. Ettől függetlenül remek szobor.

Az Erzsébet tér főleg a Budapest Eye óriáskerékről nevezetes, de azért van még látnivaló bőven a téren.

Mindenek előtt szemléljük meg a tér közepén álló Danubius-kutat. Nagyon régi, többször felújított szobor, eredetileg Ybl Miklós tervezte. Számunkra most derült ki, hogy a felső férfialak a Dunát jelképezi, míg a három ülő nőalak a Tisza, a Dráva és a Száva megtestesítője.

Egy másik klassz alkotás a Népdal szobor. A kozterkep.hu szerint eredetileg Blaha Lujza síremlékeként készült. Talapzatán felirat: “Kis furulyám szomorú fűz ága” (Petőfi népdala).

Van itt a téren egy furcsa látnivaló is: a Michael Jackson emlékfa. A popkirály magyarországi látogatásai során mindig itt szállt meg a Kempinskiben, ezért került ide ez az aranyos mementó.

József Nádor tér

Az Erzsébet térről egy passzázson átsétáltunk a József Nádor térre, ahol a nádorról mintázott szobor – Johann Halbig alkotása – áll központi helyen.

Azonban a teret hívhatnánk akár a Porcelánok terének is, hiszen két manufaktúra is állíthatott ide szobrot. Az egyik a Zsolnay-kút, ami a Herkulesfürdői kút másolata (a pécsi Zsolnay negyedben tett látogatásunkról itt írtunk: Múlt és jelen egy időben).

A tér másik pólusát a herendi Életfa díszíti, amely egyedi, ún. Rothschild mintával készült és Meixner Etelka tervezte.

Picit hiányoltunk még egy hollóházi alkotást, hiszen úgy lenne teljes a porcelán trió. Hollóházán egyébként mi magunk is alkottunk néhány remekművet:

Ezután a Wekerle Sándor utcán visszasétáltunk a Vigadó térre és a 2-es villamossal elgurultunk a Közvágóhídhoz. Hogy miért? Mert ott parkolt az autónk.

Közvágóhíd in memoriam

A Budapest IX. kerületében, a Soroksári út 58. szám alatt jegyzet 14 hektáros birodalmi–eklektikus stílusú épületkomplexum 1872-ben nyílt meg, hogy a közegészségügyileg veszélyes korábbi mészárszékek és magánvágóhidak helyett egységesen ellenőrzött húsfeldolgozás váljon lehetségessé a nagyvárosban. Nagyságát mutatja, hogy egyszerre 600 szarvasmarha befogadására volt alkalmas, és az első évben 185 000 állatot vágtak le benne. Tervezője Hermann von der Hude, kivitelezője Julius Hennicke volt.

wiki

A Közvágóhíd mai állapota lehangoló. Területén lebontották a műemlék épületeket és sorházak kerülnek a helyükre. Ennél még az átmeneti állapot is jobb volt, amikor a patinás építményekben próbatermek és koncerthelyszínek voltak. Például a Vágóhídon többször fellépett a Gumicsizma Punk Zenekar is.

Ma már csak a víztorony épülete és a bejárati kapuszobrok maradtak hírmondónak az egykori nagyüzem emlékeiből. A szobrok eredetijét Reinhold Begas készítette homokkőből, azután pedig Sződy Szilárd öntötte bronzba, hogy megmaradjon az utókornak.

Két km-es sétánk alatt sok érdekes és elgondolkodtató szobrot láttunk a Duna-korzó környékén, ezért bátran ajánljuk mindenkinek – esetleg egy Vigadó vagy Bazilika látogatással együtt.