Dunaújváros – a fémszobrok városa

Intercisa – Dunapentele – Sztálinváros – Dunaújváros. A sok elnevezés ugyanazt a települést jelenti az ókortól napjainkig. A minap sétáltunk egy nagyot a Vasmű köré épült városban és kellemes meglepetések egész sorával távoztunk. Konklúzió: érdemes felfedezni Dunaújváros látványosságait!

Történelem

A város a Duna jobb oldalán, a Pentelei-löszparton terül el, Budapesttől mintegy 70 km-re. Az álmos mezőföldi település az 1950-es évektől indult hatalmas fejlődésnek, amikor is a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége döntést hozott egy új, gigantikus vaskohászati kombinát és a hozzá kapcsolódó lakótelep felépítéséről, amelynek célja az volt, hogy megteremtse a hazai szocialista nehézipart.

Akkor kezdődött tehát az új város – akkori nevén Sztálinváros – építése, melynek neve – 1961-től – Dunaújváros. A Sztálin vasműből Dunai Vasmű, majd Dunaferr Rt. lett. A vállalatcsoport ma is az ország egyik legjelentősebb ipari komplexuma, és vele a település a Mezőföld keleti részének jelentős központjává vált.

Persze feltárt leletek bizonyítják, hogy már az őskorban is lakott volt ez a terület. Hatalmas tárgyi leletanyag maradt fenn a római korból is, amelyek arról árulkodnak, hogy az itt kiépült Intercisa  nevű római katonai tábor a hozzá kapcsolódó polgárvárossal jelentős szerepet játszott a római  birodalom keleti határának, a limesnek a barbár támadások elleni védelmében. A honfoglaló magyarok a X. század elején telepedtek meg a térségben. Már az Árpád-korban is létező, máig fennálló település, Pentele, amely egy középkori görög szentről, Szt. Pantaleonról kapta a nevét.

A történelmi részben felhasználtuk a dunaujvaros.hu oldalon található információkat is!

Dunaújvárosi Krisztus Király templom

Dunaújváros modern katolikus templomát 2000-ben szentelték fel. Külön említést érdemelnek a gyönyörű festett ablakok. A bejárat előtt találjuk Wagner Nándor Mózes szobrát, ami azt az érdekes pillanatot örökíti meg, amikor a próféta földhöz készül vágni az Istentől kapott kőtáblákat. Mellette Rohonczi István mellszobra is egy nagy vezetőt ábrázol: Szent II. János Pál pápát.

Korsós lány (Békás) szökőkút

Egy újabb Wagner Nándor szobor díszíti ezt a békás szökőkutat a Dózsa György téren. Korsós lány gyűjteményünk: Lányok korsóval.

Római örökség

Dunaújváros Római városrészében, a lakótelep sétányán régi, helyben feltárt leletek másolatait állították fel.

A város felfedezése

Az egykori úttörővasút gőzmozdonyával, Mukival szemben parkoltuk le az autót a Vasmű úton. A sztálinvárosi úttörővasút vonala 1958-1976-ig üzemelt, mára nyoma sem maradt. Viszont Muki remek állapotban várja a látogatókat.

A mozdonytól elsétáltunk a Széchenyi térig, ahol egy ritka szobor együttállást tekinthetünk meg: Kossuth és Széchenyi egy kompozícióban. Persze kovácsolt vas és bronz anyagból készült.

Felső sétány

Most már elindultunk a Duna felé, pontosabban a Felső sétányon található szoborpark felé. Itt aztán tobzódhatnak az arra fogékonyak a kortárs fémszobrokban, és be kell valljuk, nekünk nagyon tetszett az egész magaspart hangulata. Ha nem tudnánk, akkor is egyértelmű lenne, hogy itt a közelben valahol vasat öntenek. Az alkotások kellőképpen interaktívak, ugyanis a legtöbb szét van graffitizve, de ez cseppet sem ront az összképen. Pont ilyennek kell lennie egy vasipar által edződött városnak.

Ha kinézelődtük magunkat a szoborparkban (összesen több mint 60 alkotás van elhelyezve a sétányokon), használjuk ki, hogy egy magasparton andalgunk. Nézzünk távolba! Ebben segítségünkre van egy kilátó is, így semmi akadálya, hogy szemünk elrévedjen a Duna kanyarulataiban.

Alsó sétány

A magaspartnak megvan az a hátránya, hogy ha szeretnénk a vízpart közelébe menni, lépcsőzni kell (sokat!). Azért bevállaltuk, mert kíváncsiak voltunk a Duna partra, és a lenti sétány szobraira is.

Ha lemész valahova, onnan fel is kell jönni! Itt volt egy kis mélypont az éterben, ráadásul nem is sejtettük, hogy nem ez lesz az utolsó lépcsősor a mai napunk folyamán. (Erről ebben a bejegyzésünkben olvashattok: A lépcsők napja)

Szerencsére a 40°C-os melegben végrehajtott kardió-edzés után találtunk egy működő locsolót, ahol lehűtöttük magunkat.

Így néz ki térképen a majd 4km-es sétánk:

Visszaérve a kocsihoz szerelvényt igazítottunk, elfogyasztottunk néhány liter folyadékot, és megkerestük az Ipartörténeti skanzent.

Ipartörténeti skanzen

Ne gondoljunk hatalmas kiállításra, mindössze arról van szó, hogy a Vasmű melletti kiserdőben letettek néhány hatalmas vasdarabot. Mégis, ahogy az egykori – bizonyára roppant hasznos munkát végző – gépeket lassan benövi a vegetáció, úgy lesz egyre hangulatosabb a sétaút is. A haszontalan alkatrészek átlényegülnek műalkotássá. Remek program!

A Dunai Vasmű tetszetős főbejárata mellett még megálltunk néhány fotóra, azután folytattuk hosszú napunkat a Balaton felé autózva.

• A Szoborpark szobrai: partvedelem.hu
• Szobros séták a hoszamo.hu-n