Tisztában vagyunk vele, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén fővárosa – Miskolc – többet ad, mint amit ezen a napon befogadtunk belőle. Azonban ha gyerekekkel állatkertben kezdjük a napot, van rá esély, hogy kicsit átalakulhat a program… Úgy is lett!
Persze amikor felmerül egyáltalán, hogy állatkert van a közelben (Miskolc Zoo), akkor nincs értelme más programot beiktatni elé, hiszen – tapasztalatból mondjuk – a gyerekeket semmi más nem fogja érdekelni aznap. Ennek megfelelően korai ébredés után szinte nyitásra érkeztünk a Miskolci Állatkert és Kultúrpark parkolójába.
Miskolc Zoo – Séta és állatkodás a Csanyik-völgyben
A bejáratnál némi káosz és sár fogadott, de – mint később kiderült – új látogatóközpont épül éppen, valamint az oroszlánok és tigrisek szállása is megújul. Az építési területen átjutva szépen rendezett terület, némileg retró állatházak és erdő fogad mindenütt. A több mint húsz hektáros területen egyébként az is jót túrázhat, akit nem érdekelnek a cuki állatok.
Persze sok időnk nem volt körülnézni a bejáratnál, mert a felharsanó – Szurikátaaa! – csatakiáltástól a park összes lakója berohant barlangjába, házába, odújába – kinek mit adott a sors…
A Miskolci Állatkert és Kultúrparkban – korábbi nevén Vadasparkban – öt kontinens több mint 120 állatfajának közel 700 egyedét mutatjuk be látogatóinknak, különleges erdei környezetben. A fák között sétálva a Kárpát-medence vadon élő állatai mellett egzotikus fajokkal, ősi magyar és távoli tájakon élő háziállatokkal is megismerkedhetnek vendégeink. Az állatkert területe a Bükki Nemzeti Parkkal szomszédos, így annak természetes növény- és állatvilágából is ízelítőt nyújtunk.
miskolczoo.hu
Több érdekes dolgot is láthatunk, ha nyitott szemmel sétálunk. Azt tudtátok például, hogy a Liszt majmocskák nagy zeneszerzőnkről kapták a nevüket?
Persze van itt is háztáji rész, vagyis istálló, meg őshonos állatok, amikhez be lehet menni békeidőben, ha nincs ez a nyomorult vírus.
Szinte óránként megnézhetünk egy etetést is. Mi a bölényeket és a tarajos sült csíptük el.
Vannak persze szomorú fazonok is, akik nem szeretik a bezártságot.
Van még egy jópofa szoborpark is kihalt állatokkal és neves zoológusokkal.
Mindent összevéve remek a hely, gyerekek és felnőttek egyaránt élvezték, ezért jó három órát sétáltunk a parkban.
Az állatkertből átgurultunk a diósgyőri várhoz, pontosabban a mellette található Tündérkert nevű pihenőparkba. Vigyázat, reklám következik, mert megérdemli!
Körhinta, járgányok, fagyi – A miskolci Tündérkert
Remek koncepció, kitűnő megvalósítás. Egy igazi pihenőparkban jártunk, ahol öröm a séta, finom a fagyi, és jólesik megpihenni. De beszéljenek a képek. Kihagyhatatlan!
Útban a kocsihoz még beugrottunk volna Tibi Bácsihoz, de zárva volt az intézmény…
Mivel már nem maradt túl sok időnk, úgy döntöttünk, hogy adunk azért némi történelmi mélységet is a napunknak, ezért visszafelé bogácsi szállásunkra még körülnéztünk a muhi csata helyszínén emelt emlékműnél.
Keresztfa-erdő, gyász, kegyelet – Muhi csata emlékhely
Történelem: 1241-ben ezen a síkon próbálta seregünk feltartóztatni Batu-kán mongol hordáját, azonban a magyar had megsemmisítő vereséget szenvedett. Ezután a tatárok kifosztották, és lerombolták az országot, amit a csatából megmenekülő IV. Béla királyunk épített később újjá. A jelképes sírhalom méltón őrzi a hősök emlékezetét, és megható helyszíne az emlékezésnek.
Tartalmas nap volt sétával, pihenéssel és emlékezéssel. Noszvajon még megvacsoráztunk a Rozmaring étteremben, azután Bogácson belecsobbantunk a forróvizes medencébe…
A bejegyzés a 2020. októberi állapotokat tükrözi!
Linkgyűjtemény:
2 hozzászólás ““Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott…”” bejegyzéshez