Szentkút Mária kegyhely – Mátraverebély
Ahogyan azt előző bejegyzésünkben megígértük, nógrádi kirándulásunk záró sorait a mátraverebélyi Szentkút zarándokhelynek “szenteljük”. Napjainkra már nemzeti kegyhely és nemzeti emlékhely is egyben.
Szentkút – mi is ez?
Jártunk már a Hont melletti Csitári csodatévő forrásnál, ami egy kevésbé ismert zarándokhely. Láttuk már a bakonybéli Borostyánkút (Szentkút) gyönyörű tavát, ahol Szent Gellért és Szent Günther is remetéskedett. A mátraverebélyi nemzeti kegyhely azonban másik ligában játszik.
Talán leginkább a Tenkes-hegynél kiépült máriagyűdi kegyhellyel lehet egy lapon említeni. Óriási területen, buszos zarándokok ellátására szakosodott, szinte ipari méretű komplexum, mely mégis megőrizte történelmi báját, és elmélyülésre alkalmas milliőjét.
A kegyhely gyönyörű környezetben, a cserháti dombok ölelésében bújik meg. Nem feltétlenül a vallásos elkötelezettség miatt, de a csodálatos természet okán is érdemes idelátogatni egy félnapos kirándulásra.
Már az óriási parkoló, és a szálláskomplexum méretéből is látszik, hogy zarándokok tömegei látogatják a helyet. Ráadásul az idén elnyert 3mrd forintos fejlesztéseknek köszönhetően négy évszakos vendéglátó térséggé válik hamarosan hívők és turisták számára egyaránt.
Annak idején valószínűleg Szent László királyunk sem gondolta, amikor megugratta a lovát ebben a kis nógrádi völgyben, hogy az állat patkója nyomán feltörő forrás ekkora karriert fog befutni. A legenda szerint Szűz Mária jelent meg egy néma pásztornak (a csitári forrásnál vak juhásznak) és a forrás vizével meggyógyította őt.
A hír gyorsan terjedt az akkori “fészbukon”, és a zarándokok növekvő száma miatt már egy kis templomot is emeltek a forrás mellé. Napjainkra pedig évente 200.000 hívő látogatja a rendezvényeket, és még telefonra tölthető applikációja is van a kegyhelynek.
Szánjunk elég időt a bejárásra!
Jó nagy területen sétálhatunk, és érdemes is bejárni az egész környéket. A parkolóval szemben Kusturica filmbe illő bazársor fogad, ahol az “arany” ékszerektől a jedi lézerkardig, a plüssmókustól a kegytárgyakig minden, de minden kapható. Lehet enni is.
A főbejárattól bal oldalon elindulva megmászhatjuk a kálváriadombot, melynek végén egy kis kápolna áll. A központi téren az 1700-as évek végén épült Nagyboldogasszony bazilika vonzza magára a tekintetet.
A templom mellett gyóntatófülkék sora található, a téren pedig szabadtéri oltárt is építettek csodaszép Mária mozaikokkal burkolva. A fal mellett megnézhetjük még a lourdes-i barlang másolatát, és a rengeteg gyógyulást köszönő márványtáblácskát.
Pár lépésre található maga a kút a gyógyító vízzel, mely a forrás fölé emelt hétoldalú, kőből épített díszkútból folyik, ezzel is jelképezve a hét szentséget. Jócskán ittunk hűs vizéből mi is különösebb hatás nélkül. Azért erőt, és mindent legyőző akaratot adott annyit, hogy a remetebarlangokhoz könnyedén fel tudtunk mászni…
A központi térről túrázhatunk egy rövidet a Szent László hasadékhoz, ahol néhány forrást találhatunk és az a bizonyos lovas produkció is itt történt. A másik alternatíva pedig megmászni az egykori remeték szállásaihoz vezető meredélyt.
Szent vádlik nyomában, azaz hegymászás a remete-barlangokhoz
Szerencsére ittunk a Kút vizéből, így meg tudtuk mászni a tufába vájt barlangokhoz vezető igencsak meredek ösvényt. Persze érti az ember, hogy magány, meg védett hely, de azért ha naponta többször kellene megtenni ezt az utat… Igaz, a remete azért remete, mert nem mászkál naponta többször az emberek közé…
Azért megéri a fáradságot a hely, mert nagyon érdekesek a kézzel vájt kis lakófülkék és szenzációs a kilátás is a teraszról. Jó félórát bóklásztunk a falak közt, majd miután kipihentük magunkat, leereszkedtünk a völgybe.
Nógrádi kirándulásunkat összefoglalva: mentünk több száz kilométert a nem túl jó minőségű nógrádi aszfalton, megtapasztaltuk a vendéglátás egy új szintjét. Láttunk világörökséget, buddhista központot és egy csodálatos keresztény kegyhelyet, miközben körülölelt minket a Cserhát és a gyönyörű nógrádi táj.
A bejegyzés a 2020. augusztusi állapotokat tükrözi!
A máriapócsi Könnyező madonnáról itt olvashattok: Máriapócs a Könnyező madonna városa
Egy gondolat “Bor, gasztro, Nógrád! (+1)” bejegyzéshez